2014. június 8., vasárnap

Vasárnapi filmajánló: A Duna, Európa gyöngyszeme

A Tisza és a Duna közül nekem inkább az előbbihez húz a szívem, ennek már korábban is hangot adtam itt a blogon. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ott nőttem fel, a Dunát komolyabban később ismertem meg. Ahhoz, hogy megszeressem, nem Budapest kellett. Persze jó volt egy-egy fáradt nap után kimenni a partjára, de nekem nem az ember közelségétől vált széppé ez a folyó.

Nagymaros és Visegrád között a Duna
Hogy mivel nyert meg? Azt hiszem azzal a hajóúttal, amit a Dunakanyarba tettünk, ahogy feltűntek a hegyek Vác és Szentendre fölött, majd szépen lassan besiklottunk közéjük. És ez volt az első utam Nagymarosra is, ahová valamiért nagyon (inkább így: NAGYON) vágytam, vonzott ez a település. Nem csalódtam, azóta is sokszor visszatértünk már e kellemes hangulatú városkába. (A hekk a parton isteni! :))

Na de térjünk vissza a vízhez: a Dunáról most tényeket nem nagyon írnék, aki kíváncsi rá, annak figyelmébe ajánlom a Wikipédia Dunával foglalkozó bejegyzését. Amit a filmről el kell mondanom: először is két részes, de mindkettőt megmutatjuk lejjebb. A forrástól (pontosabban a forrásként megjelölt helyektől) indul, keresztülkanyarog több országon, mindeközben - szerintem - nagyon jó egyensúllyal kormányoznak az alkotók a természetes és az emberi környezet között. Komoly véleményalkotás nélkül szólnak a bősi és a Vaskapunál található erőművekről is. A Duna torkolata szerteágazó deltájával pedig méltó "befejezése" e nagyszerű folyónak. A második részben a folyó mentén található élővilág bemutatása kap nagy szerepet, így például fákon fészkelő gólyákról (sajnos ez ma már ritkaság, így okkal került a filmbe), vagy a folyó visszahúzódása után réten ficánkoló pontyokkal, illetve betekintést nyerhetünk a "gödényóvodába" is, valamint a mocsári békák nőstényeinek áldozatát is megnézhetjük.


A filmet az Osztrák Rádió és Televízió (ORF) munkatársai készítették, így - kérem bocsásson meg, akit zavar ez a sztereotípiám - Magyarországon a Tiszával kapcsolatban mi más is jönne elő az animált térképen, mint a "Puszta", a maga gémeskútjával és vonuló madaraival. De az Alföld bemutatása nem öncélú: a Tisza a Duna legnagyobb mellékfolyója, és ha már erre jár a kamera, akkor két érdekességnek a túzok és a tiszavirág valóban megfelelő. A zeneválasztásnál a bécsi klasszikusok alkotásai vissza, visszatérnek, de a Duna a főszereplő, így ez szerencsére soha nem tolakodó.

És hogy mindezek után kinek javasoljuk a megtekintést: annak aki szereti a Dunát, a halakat, a szép képeket, esetleg annak, aki nem akarja mélyen beleásni magát a tényekbe, de emellett mégis nagyon kíváncsi erre a gyönyörű folyóra. Ha közönségesen akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, hogy az osztrákok jó munkát végeztek :). Győződj meg róla te is:





Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

A második kép innen származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin