2014. június 5., csütörtök

Szavazz 2015 madarára!

2014. madaráról finoman szólva is későn számoltunk be (nem mellesleg a túzok lett :)), így most egy kicsit bennünk van a bizonyítás, hogy nem mindig csak kullogunk a hírek után. Ennek most elébe megyünk: 2014. június 28. 12 óráig lehet szavazni 2015 madarára, jöjjenek az idei "versenyzők":

A 2015-ös év madara megmérettetés versenyzői
Búbos banka

A nyílt, ligetes területek országosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelő madara. Hosszú, hajlott csőrével képes a járataiból kipiszkálni a mezei tücsköt, a lótücsköt (lótetűt), a földigilisztákat és a pajorokat. Kedvelt élőhelyei a rövidfüvű gyepekkel, legelőkkel körülvett tanyák, ahol nemcsak a táplálékbázis, de a fészkelőhelyek is rendelkezésére állnak. Nem válogatós, a harkályok vájta vagy korhadással keletkező faodúk hiányában bármilyen résben, hasadékban képes költeni: a tetőcserepek alatt, földi lyukakban, vascsőben, kiállított ágyúban. 



Évente általában egyszer, ritkán kétszer is költ, fészekalja 5–8 tojásból áll. A fészekben növekedő fiókák híg, bűzös ürüléket spriccelve védekeznek a ragadozók ellen – ezért kapta egyik beszédes, népi nevét: fostos bugybóka. Vonuló, a telet Afrika trópusi vidékein tölti. Nálunk otthon most épp elveszítette a párját a búbosbanka, így párt keres magának.



Fekete rigó

Leggyakoribb rigónk az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét. A tojók egész életükben, a fészket elhagyó, mindkét nemhez tartozó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. A faj eredetileg a sík, hegy- és dombvidék erdős, bokros területeinek lakója volt, de napjainkra az állomány egy jelentős része városlakóvá vált, illetve ez az urbanizációs folyamat ma is tart. Fészkét bokrok, fák ágvillájába, lakott területeken épületek zugaiba, ereszcsatornák hajlatába építi. Évente kétszer költ, alkalmanként általában 4–5, ritkábban 6 tojást rak. Táplálékát a talajon keresgéli, földigiliszták, ízeltlábúak, apró csigák után kutatva átforgatja a hullott faleveleket. Részlegesen vonuló, ősszel a Földközi-tenger vidékére húzódik, de a települési állományok jelentős része helyben marad és áttelel.



Pár éve még Veszprémben rácsodálkoztam, hogy mennyire elterjedtek, míg mára már a pesti életem részévé vált ez a madár. Volt olyan hogy reggelenként, kutyasétáltatás közben mindig egy villanyoszlop tetején láttam, hallottam énekelni.



Vörösbegy

Az erdős, bokros területek, nagyobb parkok madara, ahol a leggyakoribb kakukkgazda. Puha növényi részekből álló, mohával és szőrrel bélelt fészkét gyökerek közé, talajüregekbe, ritkábban épületek réseibe, farakásba építi és a „C” típusú mesterséges odút is elfoglalja. Évente kétszer költ, leggyakrabban 6–7 tojást rak. Férgekkel, rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen bogyókat is eszik. Vonuló faj, de egyre több példány át is telel, illetve nagyszámú madár érkezik hozzánk Európa északi tájairól. 



Ennek köszönhetően nemcsak a költési szezonban, de ősszel és télen is találkozhatunk velük, különösen lakott területeken és az etetők, itatók közelében. Az etetőn almát, apró magvakat (köles) és napraforgómag-törmeléket fogyaszt.



Szavazni az MME oldalán tudsz, ahol a fentieken túl további érdekes információkat és videókat is találhatsz a három résztvevőről, továbbá azt is megtudhatod, hogy a győztessel milyen témák keretében foglalkozna a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Én a búbos bankának drukkolok, de remélem ezt nem azért teszem, mert mondjuk a fekete rigót sokszor látom a mindennapjaimban...

Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

A felhasznált kép az MME oldaláról származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin