2014. május 4., vasárnap

Vasárnapi filmajánló: Tizenkét hónap az erdőn

Anno, sok éve a komolyzene iránti érdeklődést nem lehet olyan gyorsan kiszolgálni, mint manapság. Így amikor vettem egy-egy CD-t a klasszikusoktól, vagy éppen kisebbik öcsém kapott egy komolyzenei válogatást kazettán, az nagy örömmel töltött el. Ebben az időben még nem volt annyi tévécsatorna sem, mint napjainkban, szóval amikor megszólalt Vivaldi barokk remekműve, akkor már csak a zene miatt is odatapadtam a képernyőre, nem beszélve az erdő hangjairól.

A pilisi erdő egy részlete
A Tizenkét hónap az erdőn természetfilm-sorozat az erdők flóráját, faunáját mutatja be 12 részen keresztül, hónapról hónapra a vadásztársaságok, valamint az erdő és vadgazdaság közreműködésével. A sorozatot a már említett zenei aláfestés, és a Kossuth-, illetve Jászai Mari-díjas Mécs Károly narrátor hangja teszi még színesebbé.

A sorozat hat éven át készült (a szarvasbőgésről szóló rész például négy évig) és a jelenetek nagy részét a gemenci, a zempléni, a gyulaji, a budai, a pilisi erdőkben forgatták Rácz Gábor rendezésével, aki jelenleg az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest megyei területi szervezetének tiszteletbeli elnöke. Egy vele készített 2008-as interjúban elmondta, hogy amikor ezt a sorozatot forgatták, a "kivételezett hatalmasok" és a külföldiek vadásztatása miatt a vadállományt látványosan felduzzasztották, de a 90-es évektől "megindult az egyensúly helyrebillentése, szakszóval az „apasztás”. Mindeközben sajnos külső hatások miatt évről évre csökken az érintetlen területek nagysága (jó példa erre, hogy a ma beépített budai hegyek néhány évtizede még egybefüggő erdőséget alkottak, vagy hogy a főváros egyik legjobb vadkacsázóhelye a mai Nemzeti Színház helyén volt…)"

Ugyanebben az interjúban beszélt arról is, hogy "sajnos ma is sokan csak úgy ismerik a vadászt, mint aki lelövi a vadat, holott a vadászok rengeteg pénzt fektetnek ma is az etetésbe, a vadgazdálkodásba, hiszen legnagyobb vágyuk, hogy gyerekeik legalább annyi vadat láthassanak az erdőben, mint ők most. A közös cél: megvédeni a természetet a rongálástól, a kijelölt utakról letérő lovasoktól, quadosoktól, kroszmotorosoktól, akik a vadászok és az erdészek által fenntartott, védett, ellenőrzött élőhelyek harmóniáját megbontják, s akiknek „köszönhetően” végül eltűnik az erdőből a vad. Ez a közös cél nem a tiltás volna, hanem a szigorú szabályozás." (A felelős vadgazdálkodás már korábban is előkerült nálunk, méghozzá a gímszarvassal kapcsolatban, a Vasárnapi filmajánló: A magyar erdők királya bejegyzésünkben, de a gímszarvasról az alább bemutatott részben is láthatsz szép képsorokat.)

Gímszarvas a gemenci erdőben
És ha már májusban került sorra a Tizenkét hónap az erdőn, akkor nézzük is, hogy mit kell tudni az e havi részről: őzek legelnek a réten, amikor a vadászok lovas szekéren megérkeznek a közelükbe és köztük találjuk a már említett külföldi trófearajongót is, akinek látszólag terítéken kínálják fel a sikeres kilövést. A májusi őzvadászat során a kilőtt bakok agancsa tanúskodik a vadgazdálkodás minőségéről: minél erősebb és nagyobb az agancs, annál jobb munkát végeznek az erdőt és élővilágát gondozó szakemberek.

Arra viszont nem gondoltam volna, hogy Csongrád környékén valószínűleg csak azért láthatok manapság őzet, mert az őzállományban a gyengébb egyedek a korábbi élőhelyek (ligetes területek) peremére szorultak, majd az Alföld fásítása és a mezővédő sávok telepítése után már a sík területen is találtak maguknak ideális környezetet (a fehér akác például pont Mária Terézia idejében terjedt el az Alföldön, a futóhomok megkötését ezzel a növénnyel látták megoldhatónak az akkori szakemberek). A szóban forgó állat elterjedése azért is bizonyult szerencsésnek, mert az általa okozott vadkár nem jelentős, ellentétben a már szintén országos előfordulással bíró vaddisznóval.

A májusi erdőt bemutató darabban a vaddisznókról szóló rész egy "neveldében" készült, ahol ún. indító tápot kapnak az egészség hosszú távú megőrzése miatt, viszont valahogy soha nem jutott eszembe, hogy a házi sertés állománya genetikailag is keveredett a vaddisznóéval az idők során, utóbbiaknál a világosabb egyedek színe árulkodik erről. Azonban nem csak a kilőhető vadállomány került a kamerák elé: függőcinege építi különböző, növényi és állati eredetű anyagból fészkét, de a költésével kapcsolatos történetet nem írom le itt, már csak ezért is nézd végig ezt a 27 percet :) Hallhatunk arról is, hogy a búbos bankát miért hívja a népnyelv "büdös bankának" (régen a pásztorok annyit láttak, hogy a madár az erdei állatok ürülékében, tehénlepényben turkál, azonban a megoldás egyszerűbb: a nevelési időszakban a tojó és a fiókák faroktőmirigye bocsát ki erős szagú váladékot a fészek védelme érdekében). Láthatunk még mezei verebet, fekete gólyát és sok "tollast", majd leszállunk a földre: lábatlan gyík (kuszma) kúszik a fűben, medvehagyma virágzik a fák alatt, görény vadászik és rókatestvérek készülnek harcukkal a felnőtt életre. Nyüzsög a májusi erdő, készül a többi évszakra.

A filmen a vadász-természetfilmes ember keze nyoma, világlátása érződik. De ez most, az esetlegesen a vadászat miatt ellenkezők miatt szólva, pozitív: érzem a szeretetet, amivel az erdőhöz nyúl a filmes, hogy bemutassa, miért is szép az erdő, mit jelent embernek, állatnak. Habár engem már a zenéjével meggyőzött...




Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!


Abban az esetben, ha valakit még jobban érdekel Rácz Gábor munkássága és a természethez való hozzáállása, annak figyelmébe ajánlom a Hunting Pressben 2012-ben közölt interjút. A felhasznált képek innen és innen származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin