Vasárnapi filmajánló: Budapesti vadon

Magyarország fővárosában lépten-nyomon állatokba "ütközünk": ezek többsége valójában pórázon vagy anélkül tartott kutya, olykor puhán lépkedő macska, illetve néha még sünt is látni, ami éppen néz ki a tüskéi alól vagy apró lábain siet a fűcsomók között. Béka és gyík is előfordul olykor-olykor, valamint egyszer már láttam görényt is osonni az autók alatt. Azután ott vannak a madarak: a patakban egész évben tőkés récék kavarják a vizet, ahogy veréb és cinke is megfigyelhető télen-nyáron, továbbá látni fekete rigót, házi rozsdafarkút, balkáni gerlét és galambokat, míg főleg télen varjakat, nyáron meg fecskéket. Néha a magasban elszáll felettünk egy-egy nagyobb madár, de ez tényleg ritkaság. Nos, valahogy így látom én Budapesten belül Zugló élővilágát az állatkerten túl. A város peremén biztos gazdagabb az utcák vadonjának élete, ahogy a mai ajánlónkban terítékre kerülő filmben is több élőlény szerepel, mint ami a fenti felsorolásban szerepel.

Nagyvárosi dzsungel

Tóth Zsolt Marcell 2006-ban készült filmjében narrátorának Sztarenki Pál jó választásnak bizonyult, hangja tökéletesen illik egy természetfilm hangulatához. A mű témája adott: kétmillió ember mellett olyan állatok és növények élnek, amiket talán soha nem figyeltél meg közelebbről, tévéből láttál mindössze. Holott nem csak ők élnek közel hozzád, hanem te is mellettük élsz nap mint nap.

Ahogy naponta taposol betonra a fővárosban, úgy olyan valószínűséggel láttál már balkáni gerlét is. Talán párban ültek egymás mellett, ahogy hangjukat is hallhattad már. Egy ilyen madárral indít a film: fészkében költ a gerle, de éjszakája nem a pihenésről szól, hiszen tojásait melegíti, védi. Tudja ezt a nyest is, teli fészkeket keresgél, sikerrel: a madár tovaszáll, tojásai a vadász prédájává lesznek. Akit szintén megzavar valami: egy gépkocsi fénye és zaja nem való egy ilyen vadász titokzatosságához. El is menekül, bár az éjszakában egy másik állat majdnem pórul jár a négykerekű fényében: a sün megilletődve kuporog egy út közepén ösztönei rabságában.

Balkáni gerlék

Szerencséje van: tüskés kabátjában tovalépked, ahogy az autó is halad tovább a maga útján. Más utat jár viszont a házi egér: épületek pincéje és padlása az asztala, több-kevesebb étellel, innivalóval. Sietnie kell, mert hajnalodik, az éjszakai állatoknak ilyenkor már otthon a helye. Jön ugyanis a nappali műszak: vörös vércse keres élelmet fiókáinak a háztetőkről, jól ismerve már a lenti forgatag zaját. De azt a forgatagot egy másik ragadozó teremti meg: az ember, aki otthonából kilépve küzdi át magát a nagyvárosi dzsungel rengetegén. Aki ahogy becsukja maga mögött az ajtót, megjelennek a kamera előtt a Pinty utca 34. III/2. "társbérlői". Levéltetű iszik cukros nedvet a szobanövényből, de a tetvek kolóniáját már hangyák simogatják mézharmatért, majd azt hazaviszik a téglafal titkos zugaiba. Kevésbé eldugott helyen poratkák falatozgatják az emberről lehullott szarudarabkákat. Esznek - habár pamutot - a ruhamolyok is, míg a könyvskorpió a papírlapok között megbújó portetvek és atkák közül csemegézget. Ha azt hinnéd, hogy a lakás bérlete fix, akkor tévedsz: az ajtó alatt légyölő pókszázlábú oson be 30 lábán gyümölcslegyet (magyarul muslicát) falatozni, de utóbbinak élete utolsó pillanatában sem kell aggódnia a faj későbbi egyedszáma miatt.

Könyvskorpió. A te könyveidben vajon megtalálható?

Ahogy lassan beesteledik, a kamerával ismét a sötét budapesti utcákon járunk, egy már korábban látott ismerőssel találkozva: pincékbe szagolgató sündisznó oson a fal mentén. Nem látja, legfeljebb orrával érzi, hogy pincebogarak mozognak a helyiségek mélyén. Amik valójában rákok, ismertebb nevükön pinceászkák. És ugyan a sünt a falak még távol tartották, a vándorpatkánnyal már nincs ilyen szerencséjük: habár elég bizalmatlan állat, most nem válogat, ahogy ez elmondható a pincében tartott zöldségen mozgó meztelen csigáról is. Azt a zöldséget az ember tette oda, aki még mindig nem ért haza, így otthonát az éjszakai bérlők teszik színesebbé: tapétaragasztót és penészgombákat evő ezüstös pikkelyke és pikkelykét evő házi zugpók. A lakás ablakain túl sem teljesen csöndes a város: macskabagoly figyeli nagy szemeivel a sötétet, nyest turkál egy kocsi motorterében. És ezek a rovarok és állatok így járják egy-egy faj életútját napról napra.

Mindezek után kinek ajánljuk a filmet? Mindenkinek, aki közhelyek nélkül kíváncsi egy kicsit is a saját nagyvárosi környezetére legalább bő fél óra erejéig, illetve azoknak, akik tudni akarják milyen állatokkal él együtt az ember az ébrenlét és az álom óráiban. Hiszen nem vagyunk emberként egyedül a fővárosban, körülvesz minket a "Budapesti vadon":

Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

Ha valakit érdekel a film kibővített verziója, akkor Badár Sándor narrációjával itt elérhető, míg a felhasznált képek innen, innen és innen származnak.