2014. május 30., péntek

Évmilliók óta 2014 áprilisában volt a legmagasabb a szén-dioxid koncentrációja a levegőben

Általános iskolában kémia órán a periódusos rendszerben volt pár kedvenc elemem, ezek tulajdonsága könnyebben megmaradtak bennem. Ezek között megtalálható volt a szén, az oxigén, a hidrogén, kén és még egy pár elem, alacsonyabb rendszámmal. Mondjuk amikor már kombinálni kellett ezeket, akkor már nem voltak akkora kedvencek, de jó pár egyszerűbb vegyület így is bevésődött, főleg amik valamilyen módon oxigént is tartalmaznak. Így a kén, nitrogén, szén "egyesülésének" levezetése az oxigénnel szerencsére nem okoz problémát (mondjuk nem is kell hozzá sok ész :)), így mai főszereplőnk, a szén-dioxid is ezek közé tartozik.


A szén-dioxid természetes velejárója életünknek, minden egyes kilélegzett levegőben megtalálható, a legtöbb élőlény anyagcsere terméke. A tiszta levegő mintegy 0,039 térfogatszázalék szén-dioxidot tartalmaz (390 ppm /parts per million/). Mivel ennyire életünk része, ezért a mérgezés talán nem is igazán megfelelő szó a vegyülettel kapcsolatban: ha a szén-dioxid a normálisnál nagyobb koncentrációban van jelen a levegőben, akkor fordulhat elő, hogy oxigénhiányos állapot lép fel, aminek már súlyos következményei is lehetnek. És ez az anyag a légkörben több száz évig, az óceánokban még hosszabb ideig marad meg.

Jelenleg a klímakutatók úgy gondolják, hogy amikor 1 millió légköri részecskéből 450 szén-dioxid lesz, akkor az éghajlatok tulajdonságaiban már visszafordíthatatlan változások indulnak meg. Ezt egyelőre 2040 környékére becsülik a kutatók, mivel a szén-dioxid koncentrációjának emelkedése drámai. A legtöbb ideje adatot szolgáltató állomáson, a Hawaii-szigeteken levő Mauna Loán 1958 óta folyamatosan mérik ezt az értéket: a mérés kezdetén 317 ppm volt a levegőben található szén-dioxid koncentrációja, 2012-ben érte el a 393,1 ppm mértéket, az iparosodás előtti 278 ppm 141 százalékát. Mára az északi féltekén a Meteorológiai Világszervezet (WMO) május 26-i közleménye szerint ez az érték már meghaladta a 400 ppm-et, Mauna Loán áprilisban az átlagos szén-dioxid koncentráció 401,3 ppm volt (az utóbbi tíz évben évente átlagosan 2 ppm-es növekedést regisztrált a szervezet). Akit érdekel, hogy milyen a Hawaii-szigeteken a változás, annak a Nemzeti Éghajlat Adatközpont (NOAA) havonta frissülő táblázatát javaslom, amit a http://co2now.org/Current-CO2/CO2-Now/noaa-mauna-loa-co2-data.html oldalon excel, illetve .pdf formátumban is megtalálhatsz.


Az atmoszférában lévő rekordmértékű szén-dioxid-koncentrációt a WMO globális légkörfigyelő hálózata jelezte, amely mintegy 130 állomásról kapja adatait. A kiugró érték 2014. áprilisában született, amikor az északi féltekén a vegetáció még nem tudta nagy mennyiségben elnyelni a szén-dioxidot. A jelentés szerint a globális koncentráció várhatóan csak 2015-ben vagy 2016-ban haladja meg a 400 ppm-es lélektani határt.

A WMO jelentése megjegyezte, hogy az északi féltekén több emberi eredetű szén-dioxid-forrás van, mint a déli féltekén. A bioszférának is szabályozó hatása van a szezonális ciklusra. Nyáron a növények a szén-dioxid jelentős részét elnyelik, a téli-tavaszi időszakban azonban felszökik a szén-dioxid koncentráció. Michel Jarrau, a WMO főtitkára arra figyelmeztetett: "amennyiben meg akarjuk őrizni a bolygót a következő nemzedékeknek, sürgős lépéseket kell tennünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezéséért, mert kifutunk az időből".

2012 óta az északi-sarki megfigyelőállomásokról tavasszal havi átlagban 400 ppm fölötti szén-dioxid koncentrációt jeleztek kanadai, egyesült államokbeli, norvég és finn adatok szerint. Ez a trend immár délebbre tolódott: a WMO megfigyelőpontjai Németországban, a Zöld-foki Köztársaságban, Írországban, Japánban, Tenerifén és Svájcban márciusban és áprilisban is 400 ppm fölötti havi átlagos szén-dioxid koncentrációról számoltak be.



Érdekesség, hogy becslések szerint legutóbb a földtörténeti pliocén időszakban (kb. 2,6 - 5,3 millió éve) volt ilyen magas a szén-dioxid légköri szintje. Akkor a globális átlaghőmérséklet 2-3 Celsius-fokkal volt több a mostaninál, a tengerszint pedig 5-20 méterrel volt magasabb.

A fentiek alapján többen úgy gondolhatják, hogy egyértelműen az emberiség, mi vagyunk a felelősek ezért az állapotért és nekünk kell tennünk ellene. Ebben valószínűleg igazunk is van, igenis csökkentsük az olyan anyagok kibocsátását, ami káros lehet bármire, bárkire. Viszont az utóbbi időben már másodszor - egy könyvben olvasva, valamint blogunk egy olvasójától - találkozom azzal a véleménnyel, hogy a Föld életciklusában két jégkorszak között tartunk. Egy ún. interglaciális időszakban, amin belül szintén lehetnek hidegebb és melegebb időszakok is. De ezekre az időszakokra senki se gondoljon 1-2 éves periódusokként: egy ilyen hidegebb időszak volt a 14. századtól a 19. századig tartó viszonylag hűvös időszak, amit a klimatológiában kis jégkorszakként emlegetnek. (A globális átlaghőmérséklet emelkedésével mi is foglalkoztunk korábban két részre bontva, a bejegyzések itt és itt érhetők el.) A fentiek alapján valószínűnek tartom, hogy az emberi tevékenység valójában felerősíti az bolygónk életében egyébként is bekövetkező globális felmelegedést. Csak ne felejtsük el, hogy a Föld élhet nélkülünk, de mi nem létezünk a bolygónk nélkül.


Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

A külön nem jelölt kép innen származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin