2014. április 13., vasárnap

Vasárnapi filmajánló: Másfélmillió lépés Magyarországon

Tudom, hogy korábban már ellőttem a legmagasabb jelzőket egy sorozatra (a Bolygónk, a Föld volt a téma), de ha itthon választanom kellene egy sorozatot a természetjárással, tájak bemutatásával kapcsolatban, akkor biztos a mai címadó lenne az. Habár a Másfélmillió lépés Magyarországon elkészülte óta többen is készítettek városokat, tájegységeket bemutató sorozatot, és volt közöttük olyan is, amit szívesen néztem, de valahogy mégis ez maradt az etalon.


Mondjuk egy általam kedvelt film alapján, amiben a Gyűrűk Ura megfilmesítését gúnyolták ki, a rosszindulatúak azt is kérdezhetnék, hogy mi ebben a sorozatban olyan nagy szám? Gyalogolnak, sátoroznak, beszélgetnek, gyalogolnak, sátoroznak stb. De ennél mégis többet tartalmaz: egy olyan korszakban járunk Magyarország tájain, amikor még meg sem születtem, de mégis közel van 81-hez, amikor a túrázás - a virtuális világ hiánya miatt is - mást jelenthetett, mint manapság, illetve amikor egy ilyen országjáró vállalkozás technikailag (is) más felkészültséget igényelt a résztvevőktől, mint igényelne mondjuk napjaink kamerához szokott, azt magánál hordó nemzedékétől. (A sorozatban két kamerával forgattak, a "vezérgép" hét és fél kiló volt...)

A stáb kétéves előkészítő munka után, melynek során a rendező és asszisztense (Rockenbauer Pál és Sáfrány József) előzetesen bejárták az egész útvonalat, 1979. július 31-én indult el az Országos Kéktúra akkori keleti végpontjától, a Zempléni-hegységben lévő Nagy-Milictől, s összesen több mint ezer kilométer megtétele után 1979. október 15-én érte el annak nyugati végpontját a Kőszegi-hegységben, az Írott-kő alatt. A sorozatban előforduló települések, helyek, műemlékek és egyéb érdekességek történetét, nevezetességeit a helyieken túl több állandó szakértő ismertette, egy részük maga is a csapat tagja: Dercsényi Balázs a műemlékeket, Juhász Árpád a geológiai értékeket, Paládi-Kovács Attila a néprajzot, Dr. Pócs Tamás a növényeket.  (A mérőkereket toló Tolnai Ferenc nem tartozott a Televízióhoz, de a túra nyitott volt a csatlakozók előtt, így ő is a stábbal tarthatott.) Az első rész a forgatás után bő másfél évvel, 1981. május 12-én került a tévék képernyőjére a Muzsikás együttes főcímzenéjével:



Az országjárás alatt a gyártásvezető a forgatott nyersanyagért meghatározott időnként elment a túra aktuális pontjára, ekkor vitte a friss, tiszta filmet is: egyfajta csere történt ilyenkor, ugyanis a színes filmet nem lehetett hsosszan cipelni, az érzékeny a hőre. A stáb napi 13-18 km közötti gyaloglást tervezett, mivel úgy gondolták, hogy ha ezt 4 óra alatt megteszik, akkor marad 5-6 óra a forgatásra. Ez a terv megvalósult, azonban a hátizsákba pakolt ruha mennyisége gyorsan lecsökkent: eredetileg három inggel és három alsóneművel indultak, de két nap után már ezt is soknak érezték a tagok, így maradt két alsónemű és két ing. Ezért is lehetett látni többször a sorozatban, hogy alsónemű szárad a hátizsákon...

És ha már felszerelés: akkoriban nem volt minden kerületben vagy interneten túrázással foglalkozó áruház, de sikerült megoldani, hogy jó minőségű túrafelszereléssel indulhasson útnak a csapat: csehszlovák sátrak, szivacs derékaljak, japán és szovjet vázas hátizsákok, Magyar Televízió által varrt esőkabátok és egyenpólók képezték a felszerelés részét.

Úton a stáb valahol Magyarországon (elöl Sinkó László és Rockenbauer Pál)
Már ezek a termékek is sokban különböztek az akkor Magyarországon általában fellelhető túrakellékektől, de a technikai fejlődés az idők során komolyabb eszközöket/ruházatot adott a természetfilmet forgatók kezébe. Viszont a mai napig mutat valamit ez a sorozat, ami nem jellemző a blogunkon korábban bemutatott, lényegesen fiatalabb természetfilmekre: nem klasszikus narrációról beszélhetünk (bás Sinkó László profi munkát végez), itt megszólal az "ország népe", azt látjuk, láthatjuk/hallhatjuk, ahogy akkoriban éltek az emberek a kéktúra útvonalán. (Tehát nem egy hangon történik a látottak bemutatása, mint például a Vad Magyarország - A vizek birodalma című természetfilmben, a szereplők "ki-kiszólnak" a filmből.) Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy a ma élő alkotók joggal kaptak állami kitüntetést 2014. március 4-én munkásságukért.

Mai írásomban próbáltam valamennyire bemutatni ezt a sorozatot, remélem sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy először megnézd, vagy éppen újranézd, ahogy azt is remélem, hogy rájössz, mennyire különleges ez a sorozat, miért jelent sokat a mai napig sokaknak és miért nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett természtefilmről. De hiába tapasztja oda a nézőt a képernyő elé, azt tudni kell, hogy a bemutatás nem teljes: ha kimész egy Kéktúra szakaszra, akkor már az is elképzelhető, hogy nem a stáb által koptatott úton jársz, de emellett az biztos, hogy új, a filmben nem látható élményekkel is gazdagodsz. Viszont nem érezném teljesnek a bejegyzést, ha nem lenne benne egy kicsit bővebb mozgóképes kedvcsináló, így következzen egy kedvenc Kéktúra szakaszom bemutatása, íme a Börzsöny 1979-ből:




Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

Akit komolyabban érdekel, hogy miképp készült ez a szenzációs sorozat, annak figyelmébe ajánlom az Index interjú-sorozatát a készítőkkel, míg a felhasznált képek innen és innen származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin