2014. április 4., péntek

Mi történik, ha Csernobil erdeje égni kezd?

A blogon igyekszünk olyan dolgokkal foglalkozni, amik valamilyen módon kapcsolhatók hazánkhoz, legyen az mondjuk egy uniós verseny vagy rendelettervezet, esetleg hazai kezdeményezés. (Facebook oldalunk egy kicsit rugalmasabb ebben a témában :)) Mai bejegyzésünkben egy kicsit keletebbre megyünk, egy olyan helyszínre, ahol 1986-ban olyan baleset történt, ami valószínűleg megváltoztatta a legtöbb ember gondolkodását az atomtechnológiáról. De ha valaki elfelejtette volna Csernobilt, annak Fukusima sajnálatosan jó mementó lehetett.

A vörös erdő
Mi is adja a mai poszt alapját? Egy kutatócsoport Ukrajnában vizsgálódott, és megállapították, hogy a szennyezett terület elhalt fái, növényei és levelei nem úgy bomlanak le, ahogy máshol szoktak – idézte a Live Science tudományos-ismeretterjesztő portál az Oecologia című szaklapban megjelent tanulmányt.

Tim Mousseau, a Dél-karolinai Egyetem biológusa, és Anders Møller, az Université Paris-Sud kutatója, akik Csernobil és Fukusima témájában is folytatnak kutatásokat (például ellenőrzik a biológiai sokféleség alakulását, fajok genetikai mutációját), a csernobili atomerőműtől néhány száz méterre fekvő, hírhedt vörös erdőben járva azt tapasztalták, hogy eltekintve néhány hangya nyomától, a fatörzsek évtizedek múltán is jó állapotban vannak. "Ha az én udvaromban kidőlne egy fa, nagyjából tíz év alatt fűrészporrá bomlana" – mondta Mousseau.

A kutatók avart gyűjtöttek más, nem szennyezett erdők aljáról, majd ezeket zsákokban helyezték el (összesen 572 zsákot készítettek el így, ezek kb. egynegyede finom hálóból készült, így a rovarok nem férhettek hozzá a tartalomhoz, csak a náluk kisebb mikroorganizmusok közelíthették meg a szerves anyagot). A leveleszsákokat Csernobil környékén 20 különböző erdős vidéken helyezték el, más-más szennyezettségű területeken. Az eredmény egyszerre megdöbbentő és lehangoló: bő kilenc hónap után azt tapasztalták, hogy azok a levelek, amelyeket erősen szennyezett ponton hagytak, 40 százalékkal kevésbé bomlottak le, mint a tiszta, normál háttérsugárzású vidékre helyezett avarminták. A bomlás foka arányban állt az adott helyszín radioaktív szennyezettségének fokával – olvasható a tanulmányban.

Radioaktivitásra figyelmeztető tábla a vörös erdőnél
A sugárzás károsan hat a mikroorganizmusokra: a baktériumokra, gombákra. "Valószínűleg a bomlást előidéző mikrobák csökkent mennyisége miatt nem bomlik le az avar, amely olyan, mint a gyújtós: száraz, könnyű és elég gyorsan ég" – magyarázta a kutató. (A legújabb kutatások is ezt bizonyítják: a sugárkezelés súlyos szövődményeket okozhat a rákos betegekben, mivel csökkenti a hasznos baktériumok populációját a belekben.)

Mousseau és más kutatók is aggodalmukat fejezték ki, hogy az erdőtalajon majd három évtized alatt felhalmozódott, épségben maradt avar veszélyes lehet, és a jövőben katasztrofális erdőtüzeket idézhet elő. "A füst messzire, lakott területekre szállítaná a balesetből származó céziumot és más szennyező anyagokat" – mondta Mousseau.

Sajnos nyugodtan jelenthetem ki a fentiek alapján: Csernobil és környezete már eddig is, és még sokáig fog problémát okozni az emberiségnek. A természet nem felejt olyan könnyen, mint az ember.

Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

A felhasznált képek innen és innen származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin