2014. április 30., szerda

Április 30.: A méhek napja Magyarországon

Nem is olyan régen írtunk hazánk idei rovaráról, a földi poszméhről. Ma ezért is gondolj egy kicsit a méhekre, hasznos tevékenységükre, olvasd el írásainkat, nyalj bele egy mézes csuporba, de a csípést nem kell engedned, hiszen 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére valami ilyesmik miatt lett április 30. a méhek napja Magyarországon.


A történet azonban sokkal régebben indult, az ember és a méhek "munkaközössége" a történelem előtti időkig nyúlik vissza. A méhek termékeinek emberi hasznosítása egyidős az emberrel, sőt, mézgyűjtést már egy 20 000 éves spanyolországi sziklarajzon is láthatunk, de az ekkor élő ember még az egész lépet elfogyasztotta, a petéket és a lárvákat is.

Később a méz az asszíroknál gyógyászati receptek alapját képezte, Egyiptomban már süteményekben is megtalálható volt, míg az araboknál és a kínaiaknál komoly szerepet kapott az orvoslásban. A görög és római birodalmakban élők tovább folytatták, fejlesztették az ember és méh kapcsolatát: amellett, hogy az egészségmegőrzésben és gyógyításban továbbra is fontos szerepet kapott a méz, kialakult egyfajta kultusz is, melynek során az ókori Görögországban, pontosabban a Homérosznak tulajdonított Illiászban és Odüsszeiában a mézet az istenek ajándékának tartották. A Római Birodalom területén a méz kulináris felhasználása mellett a méhviaszt alakították táblákká, vagy éppen gyertyákat készítettek belőle.

A Kárpát-medence területén a rómaiak méhészkedéssel kapcsolatos ismereteit később az avarok, majd a szlávok is megismerték, így a később ide érkező magyarok is beletanulhattak a méhekkel kapcsolatos bánásmódba. A honfoglalás után a keresztény hit terjedésével egyre nagyobb szükség lett a viaszból készült termékekre. Ebből az időből származik a méhészet első írásos említése Magyarországon: 1019-ben Szent István a zalavári adományozólevélben meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenként tizenkét font méhviasz jár. (A keresztény kalendárium a méhet tavaszjelképnek tekinti: Patrik, József és Benedek a helyi naptárak „méheresztő” szentjei, míg a beregi ruszin nép az április 24-i Györgyöt is közéjük sorolta.)

Az összegyűjtött pollenszemcsék jól láthatók a méh hátsó lábán
Mátyás király idejében az egy főre jutó mézfogyasztás nagyobb volt, mint napjainkban, de emellett exportra is bőven jutott, azonban kb. a XVI. századtól megjelentek más típusú világító anyagok (olaj, paraffin), ami miatt a méhészkedés visszaszorult hazánkban. Bő kétszáz évvel később Mária Terézia ismerte fel azt, hogy a méhészkedést támogatni kell, így 1770-ben Bécsben méhészeti főiskolát alapított, 1775-ben végleg eltörölte a méhtizedet, míg 1776-ban rendeletet adott ki, hogy se a kezdő méhészek, se a tíz kasnál többel méhészkedők ne adózzanak. I. Ferenc uralkodása idején, az 1797-ben Keszthelyen a Festetich György által alapított Georgikonban kötelezővé tették a méhészet oktatását. Napjainkban a legnagyobb vihart az Európai Unió invazív élőlények elleni intézkedéssorozata kavarja, illetve az ebben érintett fehér akác, aminek magyarországi visszaszorítása komoly csapást jelentene a hazai méhészeknek, de szót kell emelnünk a különböző kemikáliák miatt is, amik miatt tömegesen pusztulnak világszerte a méhek.

Ez utóbbira már csak azért is oda kellene figyelni, mert egyes kutatók szerint, ha kipusztulnának a méhek, világméretű éhínség következne, mivel a virágos növények felének beporzásáért ezek a kis rovarok a felelősek (Einsteinnek is tulajdonítanak egy olyan mondást, hogy "ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig"). Csak Európában 4000 zöldség léte függ a virágbeporzók munkájától, azonban a méhekre rendkívül nagy veszélyt jelentenek a mezőgazdaságban alkalmazott, mérgező rovarirtó vegyszerek. Van amelyik legyengíti őket, de van olyan (neonikotinoid), ami kis mennyiségben is azonnal végez velük. Ezek mellett a klímaváltozás és a nagyüzemi gazdálkodás is veszélyes rájuk nézve (utóbbi esetében évről-évre ugyanazt a növényt telepítik az adott területre, így annak virágzása után a méhek egyszerűen éhen halnak). Ha úgy érzed, te is szeretnél tenni valamit vagy hogy legyen a későbbiekben is méz az asztalodon, úgy aláírásoddal is támogathatod a Greenpeace méhek védelmére irányuló kezdeményezését a http://mehpusztulas.hu/ oldalon keresztül.

Mert Magyarországon jelenleg még kb. 16 féle mézet lehet termelni. Sajnos a fogyasztók sokszor csak az akác és virágmézet ismerik, ezeket is keresik, így a fogyasztás során háttérbe szorulnak a hárs-, a repce, a napraforgó, a selyemkóró és az aranyvessző mézek, pedig ízben, zamatban sokkal érdekesebbek. Igen hasznos a nyáron sokféle virágból gyűjtött méz, mert sok gyógynövény által kiválasztott nektárból is készítik a méhek. (Sőt, párommal van szerencsénk ismerni olyan méhészt, akinek köszönhetően már bodzamézet, illetve narancs ízesítésű mézet is tarthattunk a hűtőnkben.)


Az évezredek során a méheket "táncukról" mindvégig felismerhettük és ez a kommunikációs forma még ma is ámulatba ejtheti a nézelődőt, lássuk hát részletesebben (nekem most is a Wikipédia szócikke segít): a méhek táncuk során 1-100 vagy még több, nyolcas formájú kört tehetnek meg, amelyek mindegyike két részből áll: a rezgőrészből és a visszatérő részből. A felderítő először egyenesen megy valamilyen irányba, és közben rázza a potrohát, majd tesz egy félkört jobbra, megint egyenesen megy és rázza a potrohát, majd tesz egy félkört balra. A következő körök során ezt a figurát ismétli a felderítő méh, amit a társai előbb megfigyelnek, majd maguk is átvesznek és eltáncolnak, mielőtt kirepülnének.

A rezgőrész iránya és hossza közvetlen összefüggésben áll a táplálékforrás irányával és távolságával. Ha tehát pontosan a nap irányába kell repülni, a méh függőlegesen felfelé kezdi a táncot, ha azzal pont ellentétesen, akkor függőlegesen lefelé. Bármilyen eltérés a függőlegestől azt jelzi, hogy a méheknek milyen irányban kell eltérni a naptól. A kastól mért távolságot a rezgőrész hossza jelzi: minél tovább tart, annál tovább kell repülni. A tánc során kb. 75 ezredmásodperc felel meg 100 méternek.

A rezgőtánc során a felderítő méh a tánc irányát korrigálja az eltelt idő függvényében, így az mindig a nap aktuális helyzetéhez igazodik. Ennek segítségével a táncot követő méhek mindig pontosan megtalálják a lelőhelyet még akkor is, ha a nap helyzete megváltozott az égbolton.

A tánccal kapcsolatos hitetlenkedőknek is vannak válaszok:) Nézzük is a lehetséges kérdéseket: Hogyan érzékelik egyáltalán a táncot a méhek, hiszen a kaptár belsejében vaksötét van? Erre egyszerű a válasz: A méheknek kifejezetten jó a hallása és a potrohrázás egy különleges, jól azonosítható hangot ad ki. De nemcsak a hallás, a tapintás is szerepet játszik a tánc értelmezésében. A felderítőt elözönlik a dolgozók, egy idő után pedig maguk is átveszik a táncot, és csak miután már maguk is eltáncolták többször, indulnak útra.



Ahogy írtuk, a tánc figyelembe veszi a nap állását, de mi történik, ha borult az ég? Bizonyított, hogy a méhek nem a napot keresik, hanem a fény polarizáltságát vizsgálják, azaz az elektromágneses rezgés irányát. Ez a jelenség még a legvastagabb felhőtakarónál is érzékelhető, habár az átlagember ezt normál körülmények között nem észleli, de a méhek például igen.

Abban az esetben, ha méh lennék, akkor kb. annyit "mondanék" a fenti olvasmány után, hogy "zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz". De annak ellenére, hogy az emberi faj képviselője vagyok, nem mondhatom azt, hogy bármely típusú munkámmal pótolni tudnám a méhek egy példányát is. Ha te is így gondolod, akkor védd őket és az ünnepélyes fogadalom mellé egyél meg egy kanál mézet!

Ha tetszett a bejegyzés vagy szereted a hasonló témákat, úgy csatlakozz hozzánk a Facebookon, a Twitteren vagy Google+ oldalunkon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin