2014. március 16., vasárnap

Vasárnapi filmajánló: A magyar erdők királya

Ez az a film, amiről - szégyen, nem szégyen - egy héttel ezelőtt még nem is hallottam. Akkor is a neten nézelődtem témák után kutakodva, és a sors vagy mifene egy vadászattal foglalkozó oldalra vezetett. Sok mindent nem igazán találtam a jelen bloghoz kapcsolhatónak (mégiscsak valamennyire természet- és környezetvédelemmel foglalkozunk), de ez az alkotás témába vágónak látszott. 

Gímszarvas bőgés közben
A narrátorszöveg alapját Páll Endre: A gímszarvas és vadászata című könyve szolgáltatta, ezért a film végén ne lepődjön meg senki a vadászatról szóló részen. Ha valaki nagyon lázadozna ez ellen: a felelős vadászat igenis szolgálhatja a megfelelő és erős állomány fenntartását, főleg ha az adott faj természetes ellenségeit az ember már eltüntette. Persze ettől még nem tetszik az állat emberi fegyvertől történő elhalálozása, az élet ilyen módon történő tovaszállása.

Gímszarvasok
Mai filmünk főszereplője a gímszarvas, amiből Európában kb. 1 millió példány található. A Kárpát-medence természeti adottságai olyannyira kedveznek ennek a vadfajnak, hogy a hazánk területén élő gímállomány világhírnévre tett szert (persze ebben az is szerepet játszik, hogy télen is komolyan odafigyelnek a szakemberek az állományra, így talán nem éheznek különösebben a gímszarvasok). A 65 perces film bemutatja a gímszarvasok életét négy évszakon keresztül. Hallhatunk a szarvast övező mítoszokról (nemzetközi és magyar értelemben is), valamint a hazai állomány történetéről, fejlődéséről, ahogy a gímszarvasok biológiájáról is: mind a februári szarvhullatásról (ami miatt visszahúzódóvá válik a bika és új erősorrend alakul ki a csapatban - meglepően gyámoltalannak tűnhet ekkor egy öreg és korábban domináló egyed) és a szarv évenkénti kialakulásáról (100 nap alatt 10 kiló csontot tud növeszteni), de a szagtalan borjúról is szót ejt a narrátor.

A játék fontos, legyen az egy emberi gyermek, vagy mondjuk egy gímszarvas borjú, illetve egy pár éves bika, és ezt meg is mutatja a szerkesztő. A bika bőgőhelyének kiválasztása titokzatos: lehet, hogy ott nevelkedett, vagy más módon kötődik ehhez a területhez, de az udvarlásban és küzdelemben a bika már kiismerhető, lovagias. Természetesen hallhatjuk azt is ebben az alkotásban, hogy mire is kellene figyelni szeptemberben az erdőben annak, aki még nem hallott szarvasbőgést. (Érdeklődőknek egy rövid összefoglaló olvasható a szarvas szarvának fejlődéséről és a bőgésről a link alatt - .pdf formátum, 120 KB (forrása: borsodivadasz.hu).) Ha valakinek nincs ideje végignézni a poszt végén található teljes filmet, akkor a következő, "hamis" és valódi szarvasbőgést tartalmazó kis videót ajánlom:



De ha kíváncsi vagy még olyanokra, hogy miképp ismeri fel a borjút a szarvastehén, melyik érzékszervük csalhatatlan, mi a testápolásuk legkedveltebb módja és naponta mennyit eszik egy szarvas vagy hogyan alhat egy ennyire környezetére figyelő állat, akkor ez a film neked szól. Az önmagában bandukoló állat vagy a telente tömegesen vonuló csapat is gyönyörű látvány, ahogy az a most következő teljes filmben látható:



És ha egy nő azt hinné, hogy a gímszarvasok között a bika dominál: a tehéncsorda felett a hímnek nincs érdemi irányítása, a vezértehén a "szószóló" :)

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket Facebook oldalunkon vagy a Twitteren!

A felhasznált képek innen és innen származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin