2014. március 12., szerda

Akácos út: melyik oldalon az igazság?

A közelmúltban fellángolt idehaza a vita az akácról, hiszen az Unió összehangolt intézkedéssorozatot kíván indítani az Európában valamilyen módon elterjedt özönfajok ellen, illetve meg kívánja akadályozni újabbak behozatalát. Ahogy a linkelt bejegyzésben olvasható, a tág listán szerepel a Magyarországon sokak szerint már "őshonos" fehér akác is, de hogy ez a faj bekerül-e a legszigorúbban ellenőrzött/legveszélyesebb 45 faj közé, azt most még nem tudni. Viszont a témában nálam vannak sokkal hozzáértőbb személyek, az ő véleményeik alapján írom ezt a bejegyzést (a források a linkek alatt találhatók, ahogy korábban is).

Fehér akác
A fehér akácot Magyarországra a 18. században, Mária Terézia rendeletére telepítették a futóhomok megkötésére, ezért főleg az Alföldön, kisebbrészt dombvidékeinken terjedt el. Az Idegenhonos Fajok Európai Információs Hálózata szerint a szóban forgó akác Észak-Amerikában őshonos faj, mindenhol máshol invazívként van jelen, ahogy az ebben az országonkénti bontásban is látható (Distribution fül alatt). Viszont ha ennyi országban van jelen özönfajként, akkor miért gondolja sok magyar ember, hogy az Unió a hazai akácosok ellen vív szent háborút? Természetesen ez költői kérdés, mindenki lerendezheti magában vagy várom a kommenteket :).

Amit még tudnia kell minden "lázadónak": egy 2011-es magyar kormányrendelet (.pdf, 480 KB) szerint ha valaki kivágja a tájidegen fának egy példányát, akkor ugyanolyan (invazív) csemetét nem telepíthet a helyébe (korábban mi is foglalkoztunk ezzel a rendelettel, lásd: Tájidegen növények). Szóval akác helyébe akác nem ültethető már lassan három éve. Nem mellékesen, hogy gondolhatja bárki, hogy az európai akácerdőknek a fele, ami a hazai erdőterület közel egynegyedét adja, olyan gyorsan eltüntethető lenne a magyar földről - de ez így ebben a formában még senki szájából nem hangzott el -, ha a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint folyamatosan nő az akác állománya? Többek között ezekért is tartom meglepőnek a mostani "lázongás" időzítését.

Fehér akác
A most "feltámadt" ún. Akác-koalíció célja nem más, mint hogy az akác és akácméz hungarikummá nyilvánítása mellett fellépjen azokkal az uniós és hazai törekvésekkel szemben, amelyek az akác korlátozását, esetleges kiirtását szorgalmazzák. (Szubjektív: az akácot ebben az esetben összehasonlítani a kukoricával vagy az őszi búzával, nos, talán nem túl szerencsés. Ez utóbbiak nem szabadulnak/szaporodnak el olyan könnyen.) Emellett volt olyan szaktekintély, aki "alapvetően a magyarok fájának" titulálta az akácot: akkor azok a fafajták, amik őshonosak nálunk, vajon kinek a fái? Mellesleg az Akác-koalíció állításait a másik oldal (MTA Ökológiai Kutatóközpont) darabokra szedi, de erre még lentebb kitérek.

A fafaj gazdasági jelentősége megkérdőjelezhetetlen: olcsó tűzifa, kemény törzséből készülnek évszázadok óta a legjobb szőlőkarók, oszlopok, kerítéselemek. Nem mellékesen - hiszen én is szeretem - nagyon jó mézalapanyagot ad. Viszont lombkoronájában bárhol jártam, nem nagyon láttam fészkelő madarat. Persze biztos van és csak én jártam kevés helyen vagy voltam figyelmetlen, de a hozzáértők szerint az itt fészkelő madarak rendszerint máshová, az erdőszegélyre, a környező gyepekre és más erdei élőhelyekre járnak ki táplálkozni, amelyeknek lényegesen nagyobb a táplálékkínálata.



Amire anno Mária Terézia idehozta, az mára nem igazán létezik: futóhomok. (Akkoriban is az intenzív legeltetés és a földet takaró természetes növényzet széttaposása okozta a problémát.) A faültetés, ezáltal a legeltetés visszaszorulása együttesen járult hozzá a futóhomok megkötéséhez. Kíváncsi lennék, hogy bizonyos esetekben lassabban növő, de őshonos fafajt választanak, akkor azzal ugyanúgy elérték volna céljukat?

De mára a fehér akác elszabadult. Molnár V. Attila botanikus blogbejegyzésében tömören összefoglalja, hogy miért is tud nálunk ilyen jól terjeszkedni ez a növény: A) Erős sarjadzóképesség, amivel az akác képes legyőzni a többi fafajt a növekedési versenyben. B) Az akác gyökérzete, lehulló lombja olyan anyagokat juttat a talajba, amely számos más növényfaj növekedését gátolja. C) Ahol egyszer magszóró akácfa nőtt, emberöltőn át fennáll a komoly esélye annak, hogy újra visszaszerezze a termőterületét, akkor is, ha nem ezt szeretnénk. D) Élettevékenysége idővel dúsítja a talaj felvehető nitrogéntartalmát, de egyéb elnyomó hatásai miatt ez nem segíti az őshonos növényzetet, csak az akácot elviselő kevés gyomnövényt. E) Természetes ellenségeinek többsége az őshazájában maradt. (És még a lovak számára is mérgező...)

Fehér akác
Ezek után nem véletlen, hogy az akác országszerte ökológiai problémát okoz. A Magyarország természetes növényzeti örökségét vizsgáló MÉTA program kimutatta, hogy az akác inváziójával fertőzött és veszélyeztetett természetes és természetközeli területeink összesen mintegy 200.000 hektárt tesznek ki. Íme egy pár veszélyeztetett hely: a Mátra, a Cserhát (.pdf, 12,3 MB + mellette jó összefoglaló anyag is a témában), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (.pdf, 160 KB). És akkor még nem is szóltam szűkebb hazám környékéről, a Homokhátságról... Ott ahol nem egy-két akáctelepítést láttam pár év után magára hagyva, mert "úgy is megél az magában", majd amikor eléri a vágásérett kort a telepítés, akkor visszanézve rá letarolni és bízni az új sarjadásban.

Ha valaki pártatlanul futott neki a vitának, akkor most valószínűleg csak kapkodja a fejét. De még jön egy lépés: a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja is kiadott egy sajtóközleményt az akác tudományos megítéléséről. A végkövetkeztetés:
"az akác terjedése és élőhely-átalakító hatása veszélyezteti a természetes életközösségek fennmaradását. Teljes kiirtása azonban az országból gazdasági haszna miatt nem kívánatos és gyakorlatban nem is lehetséges. Azokon a területeken, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése (védett területek, Natura 2000 hálózat területei) az akác visszaszorítandó. Ez részben az őshonos fafajú erdőkben és gyepterületeken spontán megjelenő akác visszaszorítását, részben az ilyen területeken álló akácosok fokozatos átalakítását jelenti őshonos fajokból álló erdőkké."
Lezárásként elmondom én mit gondolok erről a helyzetről. Nincs titok, a fenti álláspontok mentén haladok személyes döntésem felé: az akác faanyaga, valamint a belőle készült méz hasznos és jó. Kellenek, már csak azért is, mert még talán ez az egyik legolcsóbb tüzelőanyag, na meg a fiatalon hozott leveleivel jól lehet "sípolni" :). A virágzó fa illata hozzátartozik a tavaszaimhoz. De: sajnos akkor nincs nagy összefogás, amikor az őshonos erdősztyepp-erdőinket kell megvédeni. Vajon "csak" azért, mert ehhez nem fűződik gazdasági érdek? Holott a homoki borókás nyárasaink és nyílt homokpusztáink korábban itt voltak, csak megvédésüket nem emlegette fel egyetlen politikus sem... Pedig veszélyben vannak, a linken található grafikon is mutatja. (Halkan kérdezem: kíváncsi lennék, hogy a tiltakozók hány százaléka vett akácfából készült tárgyat vagy akácmézet - mondjuk - 2013. második félévében? Mi vettünk...) Ha az akácerdők tulajdonosai, méhészek és az Akác-koalíció tagjai magukénak érzik az akácosokat, és nagy bennük a nemzeti öntudat, akkor tessék így érezni akkor is, amikor valami sokkal régebben kialakult magyar élőhely van veszélyben. Minimum arra lenne szükség, hogy a védett, illetve veszélyeztetett területeken és azok közelében - uralkodó szélirányt stb. figyelembe véve - az akácosok eltűnjenek jó sok kilométer szélességben. A haszon és a felelősség mindannyiunké!


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket Facebook oldalunkon vagy a Twitteren!


A képek innen, innen és innen származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin