2014. február 28., péntek

Termálvíz visszasajtolás Magyarországon 2014-ben

Nekiindulva ennek a bejegyzésnek vannak félelmeim. Száraz téma és mély. Na de nem panaszkodom, kezdjük a ténnyel: a Kormány még tavaly döntött arról, hogy 2025-ig meghosszabbítja az energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz visszasajtolási kötelezettségének felfüggesztését. Hogy ez miért lehet baj, arra lentebb megadom a választ.

Geotermikus kút
Kezdjük egy kis történeti visszatekintéssel: az energetikai célra kitermelt termálvíz általános visszatáplálási kötelezettségét 2004-ben vezették be. Állítólag (lásd a Vidékfejlesztési Minisztérium oldalán) ennek is köszönhetően a magyar geotermikus energiahasznosítás súlyosan meggyengült, a kertészeti termelésben a geotermikus energiahasznosításban érintett felhasználók többségének ellehetetlenülését és az ágazat versenyhátrányát okozta. A fő probléma a visszatáplálás jelentette, az azzal járó relatíve magas költség. (Szubjektív: ha csak ezen múlott volna...)

2012 nyarán átmeneti megoldásként az Országgyűlés a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításával 2015. június 30-ig felfüggesztette a mezőgazdasági termelők kötelezettségét, hogy a kizárólag energetikai célból kitermelt termálvizet visszatáplálják. Ebből lett végül(?) tavaly egy 2025-ös dátum. Hogy mindenki értse: ha - mondjuk - egy mezőgazdasági termelő a fóliák felfűtéséhez a mélyből kinyeri a vizet, akkor azt nem kell "visszaraknia" a mélybe. A törvényt úgy hirdették ki tavaly december 31-én, hogy a vízkivételnek jelenleg nincsenek korlátai. A felére csökkent a szennyvízbírság (a cikk második felében erre még bővebben kitérek), amit akkor kell(ett) fizetni, ha nincs visszasajtolás, viszont ez utóbbi kutakat most egy ideig nem is kell megépíteni.

Most pedig már nézzünk szét a jelenben. A helyzet nyertesei: a Kormány szerint ezzel megélénkül, intenzívebbé válik a kertészeti gazdálkodás, illetve lentebb írok a szennyvízbírság náluk maradó részéről, tehát nekik jó. Azután: jó ugye a termelőnek, hiszen a kinyerésen túl nem kell súlyos milliókért visszasajtoló kutat kiépíttetnie, könnyebben felfűti a fóliát stb. Szintén jól járhatnak az álláskeresők, akiknek a létrejövő kertészetek munkát adhatnak.

Termálvízzel fűthető paradicsomtermesztő üvegház
Szűkebb otthonom közelébe egy kis kitérő: januárban Szentesen, a Kurcában tömegesen pusztultak a halak, amikor is sokan gyanakodtak arra, hogy a termálvizet valaki közvetlenül, melegen engedte a főcsatornába. Azóta is csak találgatják a halpusztulás okát, valódi "tettes" nincs. Egy másik probléma szintén ezen a területen jelentkezett: a Kurcába engedett termálvíznek köszönhetően a víz felszínéről leszedett kagylótutaj magja átvészelheti a telet a fenéken, hogy a következő évben a kifejlett növény hínárszerűen megint a víz felszínén ússzon, és így tömeges elszaporodása esetén teljesen megakadályozza, hogy a fény a víztestbe jusson. Ezáltal kiszoríthatja a fotoszintetizáló szervezeteket, valamint korlátozza a víz és a légkör közötti gázcserét. Mellesleg a kagylótutaj nem invazív növény, de látható, hogy mennyire megváltozik az elterjedésének a nagysága, amint beavatkozunk a környezetébe. Szentes Város Szolgáltató Kft. vezetője szerint a fentebb említett szennyvízbírság valójában egy járulék, a termálvíz négy elemének százalékos tartalma után fizetik az úgynevezett nátrium egyenértéket (= a víz kalcium-, magnézium- és káliumtartalmával 45 egyenérték%-ban egyensúlyt tartó nátrium kg-ban kifejezett értékét meghaladó mennyiség - komolyabban érdeklődők elolvashatják a 2. számú mellékletet a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelethez, amiben megtalálható a kiszámítás módja, valamint a szennyező anyagok is kilóra forintosítva). Eddig egy (természetese eredetű) kiló után 56 forintot kellett fizetni, most a felére csökkent, 28 forintra. A hatóságnak befizetett bírság 30 százalékát az önkormányzatnak fizeti vissza a zöldhatóság... 

A helyzet vesztesei: mindenki, mivel az egész ügyet körüllengi a rövidtávú gondolkodás baljós szelleme. Mert az még valahol rendben van, hogy a felhasznált, majd utána a 30 Celsius-fok alá hűtött vizet a természetbe engedik vissza. Amit viszont valahonnan kivesz az ember a föld mélyéből, tudva, hogy minden, a természetben fellelhető anyag kitermelhetősége véges, azt legalább egy kicsit meg kellene próbálni visszajuttatni. Már amelyiknél lehetséges, természetesen.

A visszajuttatásra "hivatott" kutak kiépítése nem olcsó mulatság, azonban egy tavalyi interjú szerint, amelyik kút erre lett volna hivatott, azok közül sem mindegyik működött rendeltetésének megfelelően. Hiszen a zárt rendszerben keringő és/vagy megtisztított vizet elvileg vagy közvetlenül a tároló rétegbe sajtolják vissza, vagy gyakrabban egy vele hidraulikailag kapcsolatban lévő, de sekélyebb szintre. Míg a jelen bekezdésben hivatkozott interjú szerint volt olyan kút, ami több vizet adott, mint a valóban kitermelésre hitelesített és használt.

Szanyi János hidrogeológus szerint el kellene érni azt is, hogy minden termálkúton legyen vízóra (ami szintén nem kötelező), így lehessen tudni, ki mennyi vizet termel ki, ugyanis nem tartható fent az a gyakorlat, hogy a vízkészletjárulékot bemondás alapján szabják ki. (Tényleg így van: a járulék bevallására szolgáló kalkulátorban "Bevallott termelés" és a mérésre vonatkozó eldöntendő kérdés szerepel, szóval vagy megmérte az illető, vagy tippel...) Emellett rendszeres időközönként adatokat kellene szolgáltatni a kutak vízszintjéről, nyomásáról és hőmérsékletéről. Ez ahhoz szükséges, hogy képet alkothassunk arról, milyen állapotban vannak a felszín alatti vizek, amelyek egyáltalán nem állnak végtelen mennyiségben rendelkezésre (Ledó Ferenc adatai szerint 450-500 kútból évente tízmillió köbméter termálvizet termelnek ki mezőgazdasági célra).

Persze, kicsit a kertészek mellett is szólva, termálvíz és termálvíz között is van különbség: Szentesen a helyi Árpád Termelőszövetkezet az üvegházak fűtésére használt termálvizet hosszú ideje egy tóba engedi, ami egy sajátos élővilág megjelenését eredményezte, és a terület védettséget kapott, bekerült a Natura 2000-es területek közé. Más helyen viszont a víz kémiája nem teszi lehetővé ezt a típusú visszajuttatást, van például ahol szikesít. Vagy a magas fenoltartalom a vizet tároló tóban élő halak húsán érződik...



Hiba szeretnénk azonban visszajuttatni minden kivett cseppet, a technika jelenleg még véges: Pálfalvy Ferenc, a VIKUV Kft. (az ország visszasajtoló kútjainak a kétharmadát ők készítették) tanácsadója, geológus szerint a visszasajtoló kutak optimálisan a felhasznált víz egyharmadát voltak képesek visszasajtolni. A tapasztalatok szerint Orosházán a gyopárosfürdői kutak 1500 liter/perces hozam mellett 500 liter visszasajtolásra képesek, Hódmezővásárhelyen hasonló eredményeket értek el, 2-3000-es hozam mellett 600 literre. Azonban ez is több, mint a semmi. Lehet jobb lett volna a visszasajtoló kutak kiépítését fokozatosan bevezetni, de a döntéshozók mintha csak az igen-nem válaszok mentén mozognának, holott ennél jóval árnyaltabb a kép.

Ha most a végén azt mondom, hogy meg tudom érteni a kertészeket és a környezetvédőket is, akkor nem állok messze az igazságtól. Azonban úgy érzem, hogy itt igazán csak az egyik fél járt jól...


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!


A felhasznált képek innen, innen és innen származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin