2014. február 25., kedd

Madarak alkalmazkodása a változó klímához

Magyarországon idén nem volt tél. Tavaly is elmaradt, talán az érdeklődés hiányában. Régebben jobban örültem a hideg és havas teleknek, de lassan alkalmazkodom a gyerekkoromtól merőben eltérő évszakokhoz, ősszel talán már sem én, sem a környezetem nem vár majd komolyabb fagyokat, ahogy a naptárt figyeljük. A madaraknak azonban az evolúciós tapasztalaton túl nincs kalendáriumuk, nem készülnek, hanem átalakítják szokásaikat.

Szerecsensirályok
Orbán Zoltán, az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ornitológusa szerint a madárvilágnak hatalmas kihívás alkalmazkodni a megváltozott klímához: "A madarakra egyébként sem a fogcsikorgató hideg, a hóval borított rétek, befagyott élővizek jelentik a valódi veszélyt, hanem az ideihez hasonló, lagymatag tél, a kiszámíthatatlan tavasz pedig evolúciós léptékben zavart okozhat."

Nem véletlenül: ebben az enyhébb időben a madarak sokkal könnyebben találhatnak táplálékot, mint mikor hó borít mindent. Tehát a kevésbé erősek, életképesek is átvészelhetik ezt az elméletileg hideg évszakot: "csökken a természetes szelekció hatása, a gyengébb génállományú - például betegségekre hajlamos - egyedek megmaradása pedig hosszú távon káros lehet az adott fajra nézve."

Emlékszem, régebben mekkora hírértéke volt, ha itthon maradt egy gólya, nem repült el melegebb tájakra. Áradt az információ, hogy miképp tápláljuk, vigyázzunk rá. Ezen a télen már több tucatnyi "gyerekhozó" maradt Magyarországon. Ők nem mentek messzire, nem kockáztattak, mintha "felülbírálták" volna az evolúciós parancsot. (Korábban írtam a madarak jeladós nyomon követéséről. Abban a posztban látható, hogy ezek a vonulások milyen hosszúak lehetnek, és így veszélyesek is.) Egyszerűen ezek a madarak nem érezték azt, amit Fekete István madarai:

"Alulról a sárga tarlók szikkadt melege most szinte mellbe löki őket, és a csapatvezetők egyszerre mozdulatlanra fogják szárnyukat. Ez a levegő meleg és sűrű, csak rá kell feküdni, a hegyes, piros csőrt nekiszúrni az iránynak, s akár aludni is lehet. Nem, arról szó sem lehet, hogy akár egy gondolattal is eltérnének a céltól. A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet."

Eddig úgy néz ki, hogy az itthon maradóknak "igazuk" lett: a tél foga nem mélyesztette fogát vizekbe, völgyekbe, emberi támogatók segítsége és a mező táplálékai elegendőnek bizonyulnak.

Darvak a Hortobágyon
Orbán Zoltán azt mondja, hogy tendenciáról van szó: „Valószínűleg ezek a madarak a költözés helyett ez év őszén is a maradást választják, és példájukat egyre több társuk követheti. Úgy gondolom, a folyamatban érintettek lehetnek más költöző madárfajok is, például a barátposzáta, a házi rozsdafarkú vagy az örvös galamb. Az idei télen száznál is több madárfaj telelt nálunk, közöttük több tízezer daru, szerecsensirály és vadlibafajok.

A megszokott négy évszakos modellnek úgy néz ki búcsút kell intenünk, ahogy egyes madarak  - rövid vagy hosszú ideig? - már meg is tették. Hogy ez milyen egyéb változásokat okoz itthon és bolygónk más részein, egyelőre nem nagyon lehet megmondani. De remélem, hogy a V alakzatban repülő madarak látványa, csapatos vonulásuk a jövőben is az égre hívja sokak tekintetét.


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!


A fényképek innen és innen, míg a kiemelt idézet Fekete István Kele című regényéből származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin