2014. február 12., szerda

Az autó nélküli sziget - Mackinac

Kevés dolgot szeretek kevésbé, mint mikor olyan helyen találkozom kocsival/motorral/quaddal, ahol igazából semmi keresnivalójuk nem lenne. És hogy további "puffogással" folytassam: nem jó látnom azt sem, hogy a dugóban sok kocsiban összesen egy ember ül. Tudom, a tömegközlekedés sokaknak "fúj" és a többi, indok mindig van. Persze itthon is vannak kivételek, jó példa erre a telekocsi program, a Google keresője adja is a találatokat. Hogy mit csinálna sok ember Mackinac-szigeten, az persze jó kérdés.


Ezen a kicsit több, mint 11 négyzetkilométernyi helyen 1898 óta nem lehet autóval közlekednie a hétköznapi embernek. De nem csak ezzel tették élhetőbbé élőhelyüket a lakók: a gyalogosok és kerékpárok mellett viktoriánus lovaskocsik közlekednek (közel 500 állandó lakosra 600 ló jut). Az egész amiatt alakult így, mert anno úgy gondolta a helyi lakosság, hogy a gépjárművek veszélyeztetik az ott élők egészségét, továbbá a kocsik megijesztették a lovakat. Mit szólnának a mai budapesti viszonyokhoz... A tiltás végül a mai napig szinte teljes egészében fennmaradt. Ezt az eszközkorlátozást egyszer függesztették fel: a Valahol, valamikor film forgatása idejére, még 1980-ban. Akkor bizony gépkocsik közlekedtek a szigeten.



Azért akadnak kivételek a közlekedésben: sürgősségi és építkezéseken használt járművek járhatnak és a fogyatékkal élők használhatják saját járműveiket (utóbbiak az elektromos kerekesszéket). Telenként nem lehet motorosszánt bérelni, de aki akarja, az külön díj ellenében hozhatja a sajátját (ideiglenesen, amíg a komp leáll január elején, közepén), sőt a görkorcsolya is csak a sziget nagy részén használható, de pont a belvárosban nem. Apropó tél: a sziget kb. 4,8 km-re fekszik a szárazföldtől, így nagyobb emlősök csak a jégen tudják megközelíteni a szigetet.


A sziget élővilágát akár szokásosnak is mondhatnánk: frekventált helyen fekszik a vándormadaraknak, emellett denevérek, harkályok, sirályok, hóbaglyok, sasok és héják (utóbbi kettő főleg áprilisban és májusban) láthatók az égen. A földön találkozhatunk - többek között - nyúllal, rókával, mosómedvével és mókusokkal is.

Mindemellett a lakosság élvezi a 30%-ban megújuló energiából nyert áramellátást. Szemetet sem termelnek sokat, ugyanis a szigeten 3 dollárba kerül minden egyes szemeteszsák elszállítása, így a komposztálás és újrahasznosítás minden háznál költségcsökkentő feladat is. A lovak trágyája sem megy veszendőbe, hiszen az a sziget földjeit táplálja műtrágyázás helyett. 

Az már csak extra, hogy a gyorsétterem-láncok teljesen ki vannak tiltva a szigetről – kivéve a 2007-ben nyílt Starbucksot, bár szerintem ebben a lobbi és a turisták tömege játszott komoly szerepet. Kempingezni nem lehet, de az ott alvókat sok helybéli szállás várja.

A szigeten található, 1887-ben épült és még ma is a régmúlt időket idéző Grand Hotelben energiatakarékos hűtő-fűtő rendszert üzemeltetnek, és minden szempontból XXI. századi technikákat alkalmaznak, ha a környezet megóvásáról van szó.


Látszik, hogy nagyon jól őrzik a hely varázsát a turisták tömegei ellenére is, és megmutatják, hogy nem kell "gép" egy kellemes kiránduláshoz, a környezetre és a természetre figyelve is lehet sokak szórakozását szolgáltatni. Szóval megnézném ezt a helyet :)

Bővebb, angol nyelvű információk elérhetők a sziget Wikipédia oldalán, vagy a már bemutatott hivatalos weblapon.


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket Facebook oldalunkon vagy a Twitteren!


Az első és a harmadik kép innen, míg a második innen származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin