2013. december 11., szerda

Magyarország hatékony vízvédelem nélkül?

A múltban már érintettem hazánk vízgazdálkodását, most azonban egy olyan szervezeti átalakítás miatt írok, aminél kétségesnek érzem a döntés jogosságát: a WWF Magyarország múlt pénteken tette közzé állásfoglalását, mely szerint azzal, hogy a vízügy a Vidékfejlesztési Minisztériumtól a Belügyminisztériumhoz kerül, vízfolyásaink, valamint az ivóvízellátást is biztosító felszín alatti vízkészletek komoly kárt szenvedhetnek. ("A vízügy kifejezés egyrészt a vízgazdálkodással kapcsolatosan igazgatási és hatósági feladatot ellátó szervek összességét, másrészt a vízgazdálkodás jogi szabályozását jelenti." - Vidékfejlesztési Minisztérium)



Annyiban igaza lehet a WWF-nek, hogy - sajnos - már van negatív tapasztalat az ilyen átszervezésekkel kapcsolatban: 2011-ben az árvízvédelem a Belügyminisztériumhoz került, a vízgazdálkodás szakmai felügyelete pedig a Vidékfejlesztési Minisztériumnál maradt. Ez utóbbi felügyelete alá tartozó Vízügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság az elmúlt két évben egyre csökkenő kapacitásokkal dolgozott, és a két minisztérium közt megosztott szervezetben az együttműködés teljesen szétzilálódott.

Kicsit távolabbról is megközelítem a témát: 2013. november elejére elkészült a Nemzeti Vízstratégia, melynek társadalmi, szakértői, civil és közigazgatási egyeztetés alapján elkészült változata letölthető innen (.pdf, 816 KB). Ezt a dokumentumot két ok miatt kezelem fenntartással: az egyik az, hogy a társadalmi konzultációban összesen 332 kérdőívet értékeltek ki (.pdf, 189 KB), továbbá úgy érzem, a Vízstratégia fő irányelve mindössze kettős: tartsuk meg a vizeinket, illetve azokat juttassuk el oda, ahol szükség van rá.

Az előző bekezdésben leírtak, valamint a Nemzeti Vízstratégia értelmében érthetőbbé válik az átszervezés miértje: nem feltétlenül természetvédelmi szakemberekre, hanem mérnökökre van szükség, akik mérnek, számolnak, majd építenek. A hangsúly az utolsó szón van, hiszen a természetvédelem kevésbé látványos lehet a panel tizedik emeletén, míg egy víztározóra elismerően csettint a "jól értesült polgár", hiszen hazánk "itt épül"...


2013. december 6., péntek

Üstökös: volt ISON, nincs ISON

A közelmúltban sokan reménykedtek abban, hogy a decemberi nappalokat/éjszakákat beragyogja egy üstökös: az ISON. Ezt az üstököst 2012. szeptember 21-én fedezte fel Vitalij Nyevszkij belorusz és Artyom Novicsonok orosz csillagász. Az üstökös mégsem a Nyevszkij-Novicsonok-üstökös nevet kapta, hanem az egyszerűbben kimondható ISON rövidítést. Ez a neve annak az automata távcsőrendszernek (International Scientific Optical Network), amit a földközeli égitestek keresésére működtetnek Oroszországban. Számítógépes modellek azt mutatják, hogy az ISON 5,5 millió éve indult kozmikus vándorútjára a Naprendszer pereméről annak központja felé.

Az korábban is egyértelmű volt, hogy a pályájából adódóan lehetnek problémák a Földhöz történő érkezéssel, hiszen mielőtt a bolygónk közelébe (~ 64,2 millió kilométerre) jut, még elhalad a Nap mellett, ahogy az a következő videón is látható:



Szerencsére a mai modern eszközökkel már jól nyomon követhető volt az üstökös útja, aminek egy pontján 1,2 millió kilométerre közelítette meg a Napot, lényegében "súrolta":



Jól látszik, hogy az egyesek által "legtökösebb üstökösként" becézett égitest még kijött a Nap takarásából, azonban fényének/csóvájának nagysága meg sem közelítette a korábbi állapotot. Valamennyi szilárd tömeg túlélte a napközelséget, de az annyira megviselte, hogy két órával később teljesen szétoszlott, megszűnt az anyagkibocsátás a felhőben, mára nem több egy porfelhőnél. Útjának utolsó része az alábbi, "timelapse" képen is jól látható:

Fotó: http://svs.gsfc.nasa.gov
Az ISON mára por és emlék. Amatőr és profi csillagászok figyelték közösen az eget, most pedig csak a remény maradt, hogy a közeljövőben talán ideér egy újabb üstökös, ami több millió éve úton van.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

2013. december 4., szerda

Év Fája 2014 - Eredményhirdetés

Gyorsan elrepült egy év... Tavaly, majdnem pontosan egy éve írtunk a 2013-as Év Fája szavazás végeredményéről, most pedig már megvan a következő (szándékosan nem újat írok) nyertes. A közönség, valamint az Ökotárs Alapítvány idei eredményhirdetése szerint 2014 Év Fája a

Mesebeli vén vackor Gödöllőről!

Az első helyezett 4059 szavazatot kapott, második "A basafa" lett Nagykőrösről (2829 szavazat), míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokán a Fehér nyárfa található, Nyíregyházáról (2154 szavazat). Hős Fa kitüntetést kapott a "Gyümölcsoltó Boldogasszony 303 éves Árpával érő körtefája Solymáron", míg az Országos Erdészeti Egyesület különdíját a "Teleki 300 éves berkenyefa" kapta.

Év Fája 2014 - Gödöllő (fotó: okotars.hu)

További részletek az Ökotárs Alapítvány oldaláról:

"Az Év Fája egy speciális kezelésre feljogosító utalványt és egy állapotfelmérő vizsgálatot kapott, a Hős Fa jutalma egy állapotfelmérő szakmai vizsgálat és kezelési javaslat. Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa 30 ezer Forint értékű támogatást kapott.

A hazai vetélkedő első helyezettje szokás szerint részt vesz a 2014-ben megrendezendő Európai Év Fája versenyen is, melyen kétszer egymás után is magyar fa nyerte a fődíjat."

Ejtsünk egy pár szót a "Mesebeli vén vackor" történetéről is:

"A helyi legenda szerint Grassalkovich Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű vadászat után a sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedékre. Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői birtokán 1000 vadkörtét ültessenek a jeles fa tiszteletére. A huszadik század hajnalán még 7 idős példány alatt pihentették a pásztorok nyájaikat, de napjainkban már csak egy túlélője maradt a sokadalomnak…

A sikeres isaszegi csata után nem meglepő, hogy a természethez, a növényekhez gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson, a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes vadkörtefa alatt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A kiegyezés után az uradalmat koronázási ajándékként megkapó királyi családból, a bájos és a magyarság számára oly kedves Erzsébet királyné, Sisi igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének minden zegét-zugát. Egyik első kilovaglása során éppen az erdő szélén nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát. A gyeplőt sebesen megrántva megállította száguldó paripáját. A fa éppen akkor érlelte bőkezűen termését és a lelkes Sisi megfelejtkezve az udvari etikettről örömében kiáltozva lelkesen megölelte a fát, majd jóízűen falatozott a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből. Innentől kezdve gyakran látogatta a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt lombjai alatt, tavasszal virágpompájában gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba a királynét, aki nyugalmat és békességet talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett meg Andrássy gróffal is, aki fülig szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek azóta is a szerelmesek fájaként tartják számon a jó öreg vackort.