2013. július 9., kedd

A mindig mutatós - Muskátli az erkélyen

Elterjedtsége okán nem igazán lehet túl sok új információval szolgálni a muskátliról, hiszen nagyjából minden második ablakban virít egy-egy tő a számtalan variánsból, alfajból. Gondozásában persze mindenki egyből "szakértő" a panelháziasszonytól az őstermelőig, egyes gyártók már-már kizárólagosan a muskátlira specializáltan állítják elő a termékeiket, valóságos dömping van a különböző muskátliföldekből, tápoldatokból, virágládákból és szakkönyvekből a kis- és nagyáruházakban. Ami ennyire gyakori, népszerű és a kereskedőknek is megéri specializálódni rá, sokakban visszatetszést kelt, hiszen ha mindenkinek van a környéken, akkor lemondhatunk az egyediségről, egyéniségről, különlegességről. Szerencsére megmenti a helyzetet a számtalan alak és színvariáció, mely segít kibontakoztatni kreativitásunkat a kertrendezés, balkonkertészet terén.

A muskátli (Pelargonium) egy nemzetség, amely körülbelül 200 -250 fajta évelőt, pozsgást és bokrot tartalmaz. Az első ismert „termesztett” muskátlifajta a Dél-Afrikában őshonos Pelargonium triste volt. Leiden városának botanikus kertjébe talán 1600 előtt került, 1631-ben pedig idősebb John Tradescant angol kertész vett magokat Rene Morintól Párizsban, és megkezdte telepítését Angliában. A Pelargonium nevet Johannes Burman vezette be 1738-ban, a görög πελαργός, pelargós = gólya szóból származtava.

Kép innen
A nálunk kapható muskátlik nemesített fajok, melyek közül leginkább a kerti, vagy álló és a futó muskátli tűnik fel a legtöbb kertészetben, árusítóhelyen, de ezeken kívül számos más faj is forgalomban van. Népszerű még az angol muskátli, mely leginkább a kerti muskátlihoz hasonlít, de nála ellenállóbb faj, kevesebb virágot hoz és szára jobban elfásodik.
A rózsaillatú muskátli, a citromillatú muskátli és az almaillatú muskátli is hódít manapság, mivel mirigyszőreik változatos, a nevükben szereplő növények illóolajaira emlékeztető illatúak.


A kerti muskátli (Pelargonium x zonale) elsősorban sávoslevelű muskátli (Pelargonium zonale) és a szennyes muskátli (P. inquinans) keresztezéséből származik. Az előbbi fajtól örökölte a levelek sávozottságát, míg az utóbbitól az élénk piros színt és a mirigyszőrözöttséget. A magassága fajtától függően 20-80 cm között változik. A kerti muskátli szára felálló és bokrosan elágazik. A gömbös ernyővirágzatokban nyíló egyszerű vagy telt virágok színpompája változatos. A legnépszerűbb virágszín a piros, de a rózsaszín árnyalatokból is nagyon sokfélét találni, sőt fehér virágú fajták is vannak. 

Kép innen

Az alpesi házak elmaradhatatlan díszítőeleme a futómuskátli. Hazánkban jelentősége már a kerti muskátliét is meghaladta. Ez a növény is több faj keresztezéséből származik, viszont a kerti muskátlinál jóval vékonyabb hajtásrendszerrel rendelkezik, de a töve ennek a fajnak is fásodik. Elfekvő, lecsüngő hajtásaikon borostyánszerű, húsos, fényes, zöld, kopasz levelek találhatóak. A fajták félig vagy teljesen csüngő hajtásúak lehetnek, egyszerű vagy félig telt virágokkal. A színskála a fehértől a piros-fehér, lazac- a rózsaszín és a skarlátvörös árnyalatain át a liláig terjed. A hajtások hosszúsága 40 cm és 1,5 m között változik. 

Kép innen
A muskátli igazi napimádó, fényigényes növény, épp ezért északi fekvésű erkélyeken, nagy lombú fák alatt, vagy erős árnyékban a virágzás jelentősen csökken, vagy el is maradhat. Szobában egyáltalán nem tartható, mivel a szobai körülmények között levele sárgul, majd felkopaszodik. A túl sok fény csak akkor okoz gondot, ha valamely más kedvezőtlen környezeti hatás is jelentkezik, de a déli fekvésű helyeken a tűző napot is jól viseli, ha a hőség nem párosul extrém szárazsággal, mivel gyökerei érzékenyek a hőségre.

Kép innen
Mint ahogy az már ki is derült, a muskátli nem kedveli a túl sok vizet, földjét két öntözés között hagyjuk kiszáradni, a cserépalátétben semmiképp se álljon az öntözővíz, mivel a túlöntözés párás, esős idővel párosulva ödémás megbetegedéseket okozhat növényünkön. Ilyenkor tünetként a levelek fonákján először kis dudorok, majd idővel barna pöttyök képződnek, melyeket a felesleges víz óriássejtekbe történő elraktározása okoz. Később, amikor a növénynek szüksége van rá, felhasználja ezt a vizet, a foltok beszáradnak (parásodás), de ezt elkerülhetjük, ha egyenletes a növény vízellátása.

Mivel dédelgetett növényünk kielégítő fejlődéséhez, és a várva várt virágözönhöz sok napfényre és melegre van szükség, a muskátli szereti a déli, délnyugati, illetve délkeleti fekvésű helyeket, azért árkénykos, félárnyékos erkélyre, udvarrészre, balkonra, vagy fák, bokrok által árnyékolt kiültetőhelyre nem javasolják, hiszen ilyen körülmények között csak vegetálni fog. Jómagam, egy kizárólag délelőtt napos erkély büszke bérlőjeként ezért mondtam le a csodásan csüngő muskátlihalmokról, mivel nálam nem érezné túl jól magát sajna.

Miután eldöntöttük, hogy melyik muskátli fajta áll a legközelebb szívünkhöz, vásárlást követően talán a  legfontosabb, hogy a kertészetekben és barkácsáruházakban található muskátlikat a  hazaszállítás után szinte pár napon belül érdemes átültetni, hiszen a növény hónapok óta abban a kis mennyiségű virágföldben élt, amelyben megvásároljuk. Ezek a cserepek legtöbbször 10-es, illetve 12-es méretűek, így a növénynek alig marad tápanyaga. 

Kép innen
A muskátli az ültetőközegre nem különösebben igényes, viszont virágpompával hálálja meg, ha speciálisan muskátlik részére előállított földkeverékbe ültetjük. A magas kálium és foszfor tartalmú műtrágyák, tápoldatok szintén jótékonyan hatnak a virágzásra, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az átültetés után két-három hónapig lehetőleg ne adjunk a növénynek tápoldatot, mivel a friss földben bőven van még tápanyag, és ha erre ráöntjük a tápoldatos vizet, biztos, hogy kiégetjük. A legkülönfélébb edényekbe ültethetjük, legyen szó dézsáról, cserépről, balkonládáról, vagy akár különböző mutatós cserépedényről, korsóról, a lényeg mindössze annyi, hogy szellősen ültessük, mivel a későbbi növekedési szakaszok során terjedelmes bokorrá fejlődhet növényünk, így könnyen zsúfolttá válhat virágosládánk.

Kép innen
Bár nagyüzemi szinten a magról történő szaporítás is igen elterjed, otthoni körülmények vegetatív szaporítása tört, vagy vágott fejdugványokkal történik. Erre a legalkalmasabb időszak a nyár vége (augusztus, szeptember), de tavasszal is elvégezhetjük. A dugványokat úgy kell letörni, hogy azon egy teljesen és egy félig kifejlődött levél legyen. Bár így egy kicsit lassabban érik el a növények a virágzóképes kort, de sokkal jobban gyökeresednek, mint a 3-5 levéllel rendelkező dugványok. A leszedett dugványok vágási felületét hagyjuk kissé megszikkadni. A dugványokat csak steril közegbe helyezzük, különben számolnunk kell a fertőzés veszélyével. A növények 90-100%-os relatív páratartalom mellett 3-4 hét alatt begyökeresednek. Ezután fokozatosan csökkentve a páratartalmat kiültethetőek.

Kép innen
Különösebb gondoskodást tehát nem igényel, nem kimondottan igényes a tartás körülményeire, így kezdők részére is nyugodt szívvel ajánlható. Bár nehezen elpusztítható, nem árt azért odafigyelni az elszáradt, vagy sárga, foltos, levelek folyamatos eltávolítására, mellyel csökkenthetjük bizonyos betegségek kialakulási esélyét. Sajnos ahogy a legtöbb szobanövényünk érzékeny a különböző kórokozókra, a muskátlinak is rengeteg kártevője van, legyen szó a különböző vírusokról, vagy baktériumokról, gombás fertőzésekről. 

A muskátli leggyakrabban előforduló betegségei:

Vírusos levélfodrosodás

A levelén először sárga kör vagy csillag alakú foltok, néha gyűrűk jelentkeznek. Később a foltok közepe elhal, megbarnul, majd átlyukad. A levelek torzulnak, hullámossá, sárgás színűek lesznek. A betegség előrehaladtával a növény növekedése lassul, alig virágzik. A betegség nem gyógyítható, és erős fertőzési veszély a többi, egészséges növény számára.

Xantomónászos betegség

Az egyik legveszélyesebb gombás eredetű fertőzés. A levélen kör alakú vizenyős foltok keletkeznek, amelyek összeolvadnak erekkel határolt foltokká. A levél elszárad, lehullik. A száron is kialakulhat, valamint a dugvány talpán keresztül is fertőzhet.

Szürkepenész

A sárgult, elhalt leveleket, az elnyílt virágokat támadja meg párás, nedves időben. A beteg növényi részeken szürke színű penészgyep alakul ki. Legegyszerűbben a növények tisztogatásával, az elöregedett, sárgult levelek és elnyílt virágok lecsipegetésével védekezhetünk ellene. A ritkább öntözés, futómuskátli esetén a hosszú hajtások átmozgatása, levegőztetése is segít.

Muskátlirozsda

Manapság ritka betegség, csak az állómuskátlit támadja meg: a levél fonákján koncentrikus körökben porzó rozsdatelepek fejlődnek, míg a színén ezek a foltok sárga színűek. Réztartalmú vegyszerrel védekezhetünk ellene.

A védekezés legjobb formája az, hogy csak bevizsgált szaporítóanyagot vásárolunk, vagy arról származó anyagot ültetünk el. Ha megfertőződött a növény, akkor már nem lehet hatékonyan védekezni, leginkább úgy csökkenthetjük a károkat, ha a beteg növényeket azonnal eltávolítjuk, megsemmisítjük.

Kép innen
Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy sem a túlöntözés, sem az agresszív vírusos fertőzések nem tették tönkre növényünket, ősszel, a hőmérséklet csökkenésével lehetőségünk van növényünk teleltetésére. Elsősorban a három évnél fiatalabb növényeket célszerű teleltetni, ezen kor után a példányok veszítenek a színintenzitásukból, kevesebbet virágoznak, satnyulnak, felkopaszodnak, dekorációs értékük csökken. A teleltetés ideje alatt kevés vizet adjunk a növénynek és száraz, de világos helyen körülbelül 5-8 fokon, érdemes télen tartani. Ekkor is fokozottan figyelni kell a növényekre, ugyanis könnyen pusztulnak a teleltetés alatt, legyengülhetnek, gombásodhatnak a nem megfelelő tartási technika miatt. A muskátlikat április elején, vagy közepén tegyük a ki a szabadba, kissé rostos laza virágföldbe ültetve.


Kis törődéssel, odafigyeléssel meglehetősen bensőséges és hosszan tartó kapcsolatot ápolhatunk muskátlinkkal, így mindenképpen érdemes mindenkinek kipróbálnia, még ha pusztán pár tő erejéig is. Kezdő kertészek rengeteg szakirodalmat találnak hozzá az interneten, vagy akár könyv formájában is, és remélem ez a bejegyzés is kedvet csinált a kísérletezéshez.


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin