Szerintem a legtöbb magyar ember úgy van a működő vulkánokkal, hogy olykor valamelyik pukkan egyet és jön belőle a láva. Vagy füstöt/hamut ereget, és emiatt nem száll fel a repülője. Na meg hallott Pompeji esetéről. Helikopterrel átrepülni egy működő vulkán felett meg végképp' nem az az ötlet, ami egy alföldi embernek a Homokhátság közepén eszébe jut.
Az oroszok viszont egy dolog miatt másképp' állhatnak ezekhez a "köpködő földkupacokhoz": van lávát fröcskölő vulkánjuk. Sportfogadó mondaná erre, hogy hendikeppel indul a magyar fél. De félre a lényegtelen dolgokkal:
Az AirPano kapcsolata a vulkánokkal elég speciális a saját elmondásuk szerint is: 2010-ben fotózták az Európát hamuval elborító Eyjafjallajökullt, 2011-ben is ott voltak egy kitörésnél, szintén Izlandon. 2012 decemberben a sors Kamcsatkára szólította őket, hiszen egy ún. hasadék kitörés nagy lávakibocsátással, és alacsony veszéllyel jár, szóval érdemes fotózni. (Állításuk szerint ez a kaland drágábbnak bizonyult, mint egy egyhetes nyaralás Dubaiban...).
Szerintem sokan nem tudják, én sem tudtam, hogy hová is mentek most decemberben a fotósok. Itt egy kis segítség:
Tolbachik nagyobb térképen való megjelenítése
A fotózás előtti éjszaka fele eltelt a felszerelés összeállításával és tesztelésével, majd egy rövid alvás után, -19°C-ban elindultak a helikopterrel 30 percre található Tolbachik vulkánhoz. A lávafolyamok felett pedig elkészültek ez első gömbpanorámák. Az egyik fotós szerint néha olyan volt a felvételek készítése, mint ha forró sütőbe dugná az ember a fejét. De gondoljunk bele abba, hogy a pilótának is mennyire oda kellett figyelnie a forró láva felett a gépre és az emberekre is, ráadásul a helikopter mozgását is a lehető legkisebbre kellett redukálni.
A fotózás második napján elromlott az MI-8 helikopter fűtése: ekkor -25 °C volt a levegő hőmérséklete, de a pilóta rábólintott az indulásra, majd a vulkán lejtőjén, egy kilométerre a kúptól sikerült leszállni. Itt még hidegebb volt, hiszen az erős szél (10-15 m/s) tovább hűtötte a levegőt. De ez még nem volt elég :). A fotósok elérték a régi lávafolyamot, ami meg forrónak bizonyult: ha egy kicsit mélyebbre ástak a talaj felső rétegénél, már olvadni kezdett a csizma talpa. Viszont fényképezni mégis kellett: 1 500 méterrel a tengerszint felett és további lehűlés után, -31 °C-ban. De az RC helikopter, amelyikről a további képeket készítették, bírta a strapát, és még elkapni is sikerült. Utána ugyan lezuhant, azonban minden korábbinál látványosabb fotókat készített egy működő vulkánról, amely ott mozgott nem messze az emberektől.
Szerintem sokan nem tudják, én sem tudtam, hogy hová is mentek most decemberben a fotósok. Itt egy kis segítség:
Tolbachik nagyobb térképen való megjelenítése
A fotózás előtti éjszaka fele eltelt a felszerelés összeállításával és tesztelésével, majd egy rövid alvás után, -19°C-ban elindultak a helikopterrel 30 percre található Tolbachik vulkánhoz. A lávafolyamok felett pedig elkészültek ez első gömbpanorámák. Az egyik fotós szerint néha olyan volt a felvételek készítése, mint ha forró sütőbe dugná az ember a fejét. De gondoljunk bele abba, hogy a pilótának is mennyire oda kellett figyelnie a forró láva felett a gépre és az emberekre is, ráadásul a helikopter mozgását is a lehető legkisebbre kellett redukálni.
 |
| Fotó: airpano.com |
Lent látható a végeredmény. Szerintem megérte fagyoskodni :) (a helikopter piktogramokra kattintva láthatjuk az onnan elkészült felvételt, a "Hide Control" szövegdobozra kattintva pedig magyarázatok nélkül csodálható a felvétel):
Sokat írtam, de még itt egy videó összefoglalónak, hogy milyen is volt ez az egész (látványos és szép :)):
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése