2013. február 24., vasárnap

Ananásztermesztés otthon

A napokban, egy álmos reggelen a rádiót hallgatva félig még kábultan egy érdekes témára kezdtem felfigyelni. A  rádióműsorban az ananász otthoni szaporításáról, gyökereztetéséről volt szó, mely megoldható egy, a boltban vásárolt ananász segítségével. Bár a műsor részletei mostanra már a homályba vesztek, a téma igencsak felcsigázott, mivel egyre több a napsütéses percek száma, ami arra ösztönöz, hogy ültessek, szaporítsak, gyökereztessek, épp ezért úgy gondoltam mindenképp érdemes utána nézni a témának, mivel jó állapotban lévő ananászt akár a  sarki zöldségesnél is beszerezhetünk, ha szerencsénk van.

Ananászmező (Kép innen)
Mielőtt orvul belevágnánk az otthoni ananásztermesztésbe, érdemes pár információt beszereznünk magáról a növényről, azon túl, hogy ízletes lédús gyümölcshúsa manapság már minden konyhába beférkőzött, megízesítve a desszerteket, megbolondítva a húsokat.

Egy kis ananász-történelem:

Amerika bennszülött népei, de különösen az indiánok régóta ismerték és hasznosították az ananászt, olyannyira, hogy a spanyolok megjelenése előtt már jól ismert ananásztermő központok alakultak ki Dél-Amerikában, Brazília és Paraguay trópusain. Kolumbusz csak második útján figyelt fel a bennszülöttek által fogyasztott furcsa, tobozszerű termésekre, amit a spanyol hajósok el is neveztek fenyőtoboznak. A tupisz indiánok jobb névadónak bizonyultak, mert tőlük származik a ma is használatos ananász név.

Az európai ember 1493-ban kóstolta meg először az ananászt, még Amerika földjén, majd a hazafelé tartó spanyol hajókon az ananász is megérkezett Európába. Az első termések II. Ferdinánd udvarában kerültek közszemlére. Az ananász terjesztésében a portugálok is szerepet kaptak és a XVI. század közepén Indiába is eljutottak ezek a fura gyümölcsök, melyek akkoriban igencsak sok idegenkedést váltottak ki. (Ekkorra az ananász már az amerikai trópusokon fontos gazdasági növénynek számított.)

Kép innen

Gyors terjedését megkönnyítette az is, hogy a terméseken levő hajtáscsúcs és a növény sarjai hosszú szállítás, sanyargatás után életben maradtak és meggyökereztethetők voltak.
A Fülöp-szigeteken, a XVI. század elején új hasznáról érkeztek hírek. Ezen a vidéken az ananász leveleinek rostjából szöveteket készítettek, de igazi sikerét különleges illatával és ízével aratta, hiszen akik leküzdötték bizalmatlanságukat és megkóstolták, végleges barátságot kötöttek vele. Ez a kapcsolat lett mozgatója az európai termesztés fejlődésének, mely a  XVIII. századra már felvirágzott, egész iparággá fejlődött.
Hazánkban híresek voltak az alföldi Glatz grófság és az Esterházyak kismartoni üvegházai. A kismartoni házban 1830-ban csak ananászból 400 db érett évente. 

Az ananász maga:

Az ananász az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a perjevirágúak (Poales) rendjébe és a broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozó nemzetség.

Kép innen
Erős, rövid szárú 60-90 cm magas növény vastag, rövid gyökerekkel. Húsos, merev, keskeny levelei 60-120 cm hosszúak. A levelek széle szúrós, tüskésen fogazott. A fejlett növény levelei levélrózsát (rozettát) képeznek, tölcsérszerű üregükben az esőt és harmatot összegyűjtik. A levél külső rétegében — az epidermiszben — nagy víztároló sejtek találhatók. A levelekből álló rozetta közepéből tör elő a tömött, tojásdad, hengeres alakú füzérvirágzat, mely száznál is több fehér vagy világos ibolyaszínű virágból állhat. A virágzat szára rövid, 30 cm körüli. 

Minden virágjából egy bogyótermés fejlődik, összetett termése piros, sárga, narancs- vagy zöldes színű. Bogyótermései a fellevelekkel és virágzati tengellyel összeforrtak, és jellegzetes terméságazatot alkotnak. Nagy, pikkelyes áltermése fölött levélrozetta található. A termések általában mag nélküliek, azonban néhány típusnál időnként magok is fejlődnek. 

Kép innen
Az ananászt Brazíliában és Guyanában a földek körül ültetik s itt minden ápolás nélkül két év alatt gyümölcsöt hoz. A termesztett ananásznak három vad típusa él Brazíliában és Paraguayban, ezek a típusok hasonlóak az ananászhoz, de gyenge, rossz minőségű terméseket fejlesztenek. Az ananászfajták három nagy csoportba sorolhatók: a „Spanyol" (fehér húsú), a „Királynő" (fehér húsú) és a sárga húsú típusok.
Európában csak külön e célra berendezett ananásztenyésző házakban nevelhető, ahol a tenyésző házak berendezése s az alkalmazott különféle kertészeti fogások szerint 3-4 év alatt ad gyümölcsöt. 

Kép innen
Az ananász szaporítása vegetatív részeinek (gyökér-, légsarjainak) és csúcsi rozettájának gyökereztetésével oldható meg. Az idősebb, gyümölcsöt hozó ananásznövényeken gyökérsarjak nagy mennyiségben fejlődnek, de közülük csupán három-négy sarjat, a legerősebbeket hagyják meg az anyatőn fejlődő gyümölcsök érdekében.

Legalkalmasabbak a szaporításra azok a gyökérsarjak, amelyek a tőaljon képződnek, mert ezek földdel betakarva gyökeret fejlesztenek már akkor, amikor még az anyanövénnyel összefüggésben vannak és a termés betakarítását követően lemetszve az anyatőről jó eséllyel megerednek, életben maradnak.
A  termésében igen ritkán fordul elő mag, ha viszont esetleg mégis magot találunk, magvetéssel is nevelhetünk növényeket. Ez esetben fontos, hogy a lehető leggyorsabban vessük el a magokat, mivel hamar elvesztik csírázóképességüket.

Ezen kívül jól gyökeresedik a termések csúcsi részén levő rozetta és az ennek tövéből eredő kis sarjcsoport, ezt a tulajdonságot használhatjuk ki mi is, az otthoni ananászszaporítás során.

Mindezek után, ha rászántuk magunkat, jöhet a kísérletezés, ültetés és várakozás. Persze előfordul, hogy az első kísérlet nem sikerül, akkor sem kell elkeseredni, hanem újra kell próbálkozni gyökereztetésével.

A módszer:

Első lépésként vásároljunk egy közepesen érett ananászt. Ha túl éretlen, zöld az ananászunk, akkor szép ugyan a levélrozetta, de ehetetlen a gyümölcse, ha túl érett, akkor pedig a levélüstöke használhatatlan. A választás során a leginkább fontos szempont, hogy szép, egészséges, nagyméretű rozettával rendelkező termést vegyünk.

Kép innen
Ezt követően az ananász gyümölcsöt a levélkorona alatt körülbelül 2 ujjnyira vágjuk el, a termésdarabokat szedjük le úgy, hogy csak a kemény középső rész maradjon.

Kép innen
Az így fennmaradó levélrozettás „csutkát” faszénporba jól forgassuk meg a fertőzések, gombabetegségek elkerülése végett. (A célnak megfelelhet egy nyárról megmaradt grillszenes zacskó aljában fellelhető törmelék is.)

Az előkészített levélüstököt ültessük cserépbe, laza szerkezetű, savanyú kémhatású földkeverékbe. Mivel az ananász a broméliafélék családjába tartozik, igényei nagyjából megegyeznek a trópusi dísznövény igényeivel, tehát a növények 4-5,5 pH között fejlődnek kielégítően. A megfelelő talaj savanyú tőzegből és tápanyagban gazdag melegágyi földből (1:1 arányú keverék) vagy különböző lombföldek (bükklomb) és trágyaföld keverékéből készíthető. A föld lazításához homokot is használhatunk. A készen kapható földkeverékek közül a broméliáknak, vagy az orchideáknak összeállított földkeverékek a leginkább megfelelők erre a célra.

Kép innen

A gyökeresedéshez magas hőmérsékletet kell biztosítani (25-30 °C). Az elültetett ananászunkat rakjuk fényes, meleg helyre, viszont az erős napsütés ellen árnyékoljunk, és rendszeresen langyos vízzel permetezzük a levélrozettákat. A talajt keveset öntözzük (de ne hagyjuk kiszáradni) és a levélrozettát ne ültessük túl mélyre, mert könnyen rothad.

A páratartalom megőrzése érdekében fóliával, nejlonzacskóval is beboríthatjuk növényünket, melyet a gyökeresedési folyamat végén eltávolíthatunk, de kellően magas páratartalom és langyos vízzel történő permetezés esetén a fólia használatára nem feltétlenül van szükség.

Kép innen
A gyökeresedési folyamat általában 6-8 hétig tart, ezután a begyökeresedett növényeket fokozatosan szoktassuk a fényhez és a nyár folyamán a hőmérsékletet 21-27 °C között tartsuk.

Az ananász, hazájában általában 1-2 év alatt termőre fordul. A termőre forduláshoz 20-25 db szép levél szükséges a levélüstökben. A tősarjakból 12-15, a légsarjakból 18-19, a termés rozettájából 20-24 hónap után várhatók termőképes növények. Nálunk ez az idő 2-3, illetve 4 év, mivel  ezen az éghajlaton 10-15 C- on átvészeli a telet, bár növekedése megáll, ilyenkor csak  vegetál, azaz nem fejlődik a növényünk, így a termőképes állapothoz vezető időtartam is hosszabbodhat.

Mindenkinek jó kísérletezést kívánok az ananásztermesztéshez, jelentem, én biztos hamarosan kipróbálom, pusztán még pár perccel több napfényre lesz szükség! :)



Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin