2013. február 26., kedd

DNS-kivonás házilag, egyszerűen

Korábbi, a növényi lombikbébikről készült bejegyzésemben már írtam a DNS-kivonás módjairól  azonban kevesen tudják, hogy erre lehetőség van - még ha meglehetősen kezdetleges formában is - házilag, otthon is fellelhető eszközök segítségével. Mivel a múltkori bejegyzés kissé labor- és tudományízűre sikeredett, ezért most megmutatom a dolog izgalmas, gyakorlati oldalát. A DNS-kivonás alanyául ezúttal a könnyen beszerezhető és kezelhető banán szolgál. Az alább szereplő hozzávalók és eszközök kis kreativitással helyettesíthetők, illetve gyógyszertárban a legtöbb kellék beszerezhető.

Kép innen

Hozzávalók:
  • 1/4 banán
  • desztillált víz
  • sampon
  • konyhasó
  • hideg alkohol( 96%-os etanol)
Kép innen
Szükséges eszközök:
  • papírtányér
  • műanyag villa, kanál
  • kávé filter
  • főzőpohár
  • parteur pipetta
  • kémcső
  • hurkapálca

1. lépés:
Tegyük a negyed banánt a papírtányérra és villával alaposan nyomkodjuk szét. A banán szétnyomkodása, pépesítése arra szolgál, hogy szétroncsoljuk a gyümölcs szöveti struktúráját.

2. lépés:
Egy kisebb főzőpohárban keverjünk össze 1 kanál sampont, negyed kanál sót és 2 kanál desztillált vizet lassan, hogy lehetőleg ne habosodjon fel, míg a sampon és a só feloldódik.

3. lépés:
A korábban pürésített banánból adjunk 2 kanálnyit az imént elkészített samponos-sós oldatunkhoz és 5-10 percig kevergessük. Erre azért van szükség, mert a sampon szétroncsolja a lipideket és a fehérjéket, ezáltal szétrombolja a sejtmembránt, így a sejtben található DNS kiszabadul. A só töltéssel látja el a DNS molekulákat, így azok aggregátumokká állnak össze, vagyis részecskék halmaza formálódik belőlük.

4. lépés:
Helyezzük a kávé filtert egy nagyobb főzőpohárba úgy, hogy ne érjen le a filter a pohár aljáig.

5. lépés:
Öntsük a korábban elkészített, elegyített banán-oldatot a kávé filterbe és hagyjuk a szűrletet lecsöpögni.

6. lépés:
Az így kapott szűrletet szívjuk át a kémcsőbe, majd óvatosan pipettázzunk rá kétszer annyi hideg alkoholt. A DNS vízben oldódik, de alkoholban nem, ezért amikor alkoholt adunk az oldathoz, a DNS az alkoholban kiválik,fehér csapadékot képez.

7. lépés:
Két-három perc elteltével figyeljük meg a fehér DNS kicsapódását a két folyadék réteg határán. Amennyiben szeretnénk, ebben az állapotban a DNS feltekerhető hurkapálcára.

Kép innen
Ebből is látható, hogy a bonyolult tudományos módszerek átültethetőek a laikusok számára is élvezhető, kísérletezős formába, mert hát ki ne lenne oda az örömtől az első sikeres otthoni DNS-kivonás után.


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

2013. február 24., vasárnap

Ananásztermesztés otthon

A napokban, egy álmos reggelen a rádiót hallgatva félig még kábultan egy érdekes témára kezdtem felfigyelni. A  rádióműsorban az ananász otthoni szaporításáról, gyökereztetéséről volt szó, mely megoldható egy, a boltban vásárolt ananász segítségével. Bár a műsor részletei mostanra már a homályba vesztek, a téma igencsak felcsigázott, mivel egyre több a napsütéses percek száma, ami arra ösztönöz, hogy ültessek, szaporítsak, gyökereztessek, épp ezért úgy gondoltam mindenképp érdemes utána nézni a témának, mivel jó állapotban lévő ananászt akár a  sarki zöldségesnél is beszerezhetünk, ha szerencsénk van.

Ananászmező (Kép innen)
Mielőtt orvul belevágnánk az otthoni ananásztermesztésbe, érdemes pár információt beszereznünk magáról a növényről, azon túl, hogy ízletes lédús gyümölcshúsa manapság már minden konyhába beférkőzött, megízesítve a desszerteket, megbolondítva a húsokat.

2013. február 17., vasárnap

Amikor a cinke megölt egy másik madarat...

Távolról kezdem ezt a "véres" bejegyzést: volt anno egy bank, annak volt egy elég felkapott reklámja. Ebben volt egy kis áthallás a jelenlegi történetünk főszereplőjéhez (a reklámot már sehol sem találtam meg...).

david88: Széncinege és a hó - indafoto.hu
A széncinege (indafoto.hu)
A "nyitnikék" kiáltás a széncinegéhez (Parus major) tartozik. Ennek a madárnak az étlapján - a Wikipédia szerint - főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék poloskák, és hernyók szerepelnek. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik (akár a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket). Télen főképp' az olajos magvakat fogyasztják.

A fentieket sok madárbarát ismeri, illetve a cinkét sok ember szereti: aranyosak, a tavaszt jelenthetik és a többi, személyenként más-más, vagy ugyanolyan ok miatt kedves kismadár. A finn természetfotós, Lassi Kujala segítségével megláthatjuk a széncinege egy másik oldalát is. A lentebb bemutatott videóban főszereplőnk egy "vérengző fenevad": látszólag minden ok nélkül rátámadt egy csipegető kenderikére (Carduelis cannabina). Pár perc múlva a korábban békésen táplálkozó madárból csak egy véres fejű tollas hulla maradt.

Nem egyedi eset (Fotó: iltasanomat.fi)
Sokan, így elsőre én is szokatlannak találtam a cinke ilyen viselkedését. Azonban - ahogy fentebb is utaltam rá - a széncinege ragadozó, még ha legtöbbször rovarok, hernyók is az áldozatai. Egy angol nyelvű blog írása szerint korábban az is teljesen megszokott volt, hogy ezek a cinkék az akasztott embereket is megcsipegették élelem gyanánt. Ugyanebben a bejegyzésben az is szóba kerül, hogy főszereplőink olykor a hálóban, ketrecben található madarakat is megtámadják.

Sőt, ide tartozik egy nem is oly régi megfigyelés, magyar vonatkozással: a német Max-Planck Madártani Intézet magyar munkatársai, Estók Péter és Zsebők Sándor, valamint a svéd Björn M. Siemers írtak egy tanulmányt a brit Biology Letters tudományos folyóiratba, mely szerint a széncinegék Magyarországon - ha nem találnak más élelmet - az ébredező törpedenevéreket (Pipistrellus pipistrellus) támadják meg. Mivel meghallják azok hangját, így könnyen meg is találják őket, majd gyakran ott helyben fogyasztják el áldozatukat, de előfordul, hogy a környező fákra repülnek velük. Nem feltétlenül ölik meg azonnal a denevéreket, azonban azok nem is élhetnek sokáig: találtak olyan emlőst, aminek a széncinege lecsipkedte az összes izmát, zsírját, belső szerveit és kicsípte az agyát is. Mivel népi megfigyelések szerint ilyen előfordult már Szlovákiában és Lengyelországban is, így valószínű, hogy a cinkék részéről egy tanult viselkedési módról van szó. (A szóban forgó tanulmány angol nyelven megtekinthető a Biology Letters oldalán, benne olyan fényképekkel, amelyek a cinegék tettét mutatják be (.pdf formátum, 696 KB).)
Cinke által megcsonkított denevér
(A fotó a fent hivatkozott tanulmányból származik.)
A szóban forgó, Lassi Kujala videót egyéb okok miatt nem lehet beágyazni, ezért az érdeklődők itt tekinthetik meg (véres tartalom!).


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

2013. február 12., kedd

Seregélyek hullámzása, tánca a levegőben

Az alábbi videóban seregélyek láthatók. Csak és kizárólag. Talán több is, mint amit a Badacsonyban látni a szőlő érése idején. Mondjuk az alávágott zene nekem nagyon nem tetszik, de ízlések és pofonok. A lényeg meg úgy is a sok madár, hiszen szenzációsan mozognak együtt, és a videó címéből kiindulva elképzelni sem merek ennyi emberi táncost így mozogva egy színpadon. Szóval íme a természet egy újabb gyönyörű pillanata:
Az egész videó emlékeztet a Föld madárszemmel sorozat római részére, ezért azt is beteszem ide (mondjuk itt egy sólyom is "segít" a mozgásban):




Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

2013. február 11., hétfő

Helikopterrel egy működő vulkán felett

Szerintem a legtöbb magyar ember úgy van a működő vulkánokkal, hogy olykor valamelyik pukkan egyet és jön belőle a láva. Vagy füstöt/hamut ereget, és emiatt nem száll fel a repülője. Na meg hallott Pompeji esetéről. Helikopterrel átrepülni egy működő vulkán felett meg végképp' nem az az ötlet, ami egy alföldi embernek a Homokhátság közepén eszébe jut.

Az oroszok viszont egy dolog miatt másképp' állhatnak ezekhez a "köpködő földkupacokhoz": van lávát fröcskölő vulkánjuk. Sportfogadó mondaná erre, hogy hendikeppel indul a magyar fél. De félre a lényegtelen dolgokkal:

Az AirPano kapcsolata a vulkánokkal elég speciális a saját elmondásuk szerint is: 2010-ben fotózták az Európát hamuval elborító Eyjafjallajökullt, 2011-ben is ott voltak egy kitörésnél, szintén Izlandon. 2012 decemberben a sors Kamcsatkára szólította őket, hiszen egy ún. hasadék kitörés nagy lávakibocsátással, és alacsony veszéllyel jár, szóval érdemes fotózni. (Állításuk szerint ez a kaland drágábbnak bizonyult, mint egy egyhetes nyaralás Dubaiban...).

Szerintem sokan nem tudják, én sem tudtam, hogy hová is mentek most decemberben a fotósok. Itt egy kis segítség:


Tolbachik nagyobb térképen való megjelenítése

A fotózás előtti éjszaka fele eltelt a felszerelés összeállításával és tesztelésével, majd egy rövid alvás után, -19°C-ban elindultak a helikopterrel 30 percre található Tolbachik vulkánhoz. A lávafolyamok felett pedig elkészültek ez első gömbpanorámák. Az egyik fotós szerint néha olyan volt a felvételek készítése, mint ha forró sütőbe dugná az ember a fejét. De gondoljunk bele abba, hogy a pilótának is mennyire oda kellett figyelnie a forró láva felett a gépre és az emberekre is, ráadásul a helikopter mozgását is a lehető legkisebbre kellett redukálni.


Fotó: airpano.com
A fotózás második napján elromlott az MI-8 helikopter fűtése:  ekkor -25 °C volt a levegő hőmérséklete, de a pilóta rábólintott az indulásra, majd a vulkán lejtőjén, egy kilométerre a kúptól sikerült leszállni. Itt még hidegebb volt, hiszen az erős szél (10-15 m/s) tovább hűtötte a levegőt. De ez még nem volt elég :). A fotósok elérték a régi lávafolyamot, ami meg forrónak bizonyult: ha egy kicsit mélyebbre ástak a talaj felső rétegénél, már olvadni kezdett a csizma talpa. Viszont fényképezni mégis kellett: 1 500 méterrel a tengerszint felett és további lehűlés után, -31 °C-ban. De az RC helikopter, amelyikről a további képeket készítették, bírta a strapát, és még elkapni is sikerült. Utána ugyan lezuhant, azonban minden korábbinál látványosabb fotókat készített egy működő vulkánról, amely ott mozgott nem messze az emberektől.

Lent látható a végeredmény. Szerintem megérte fagyoskodni :) (a helikopter piktogramokra kattintva láthatjuk az onnan elkészült felvételt, a "Hide Control" szövegdobozra kattintva pedig magyarázatok nélkül csodálható a felvétel):



Sokat írtam, de még itt egy videó összefoglalónak, hogy milyen is volt ez az egész (látványos és szép :)):

2013. február 6., szerda

E-szemét rémálom Kínában

Itthon sokan élnek az áruházak által kínált lehetőséggel, így leadják a megunt és eladni nem kívánt elektromos kütyüjüket. Teszik mindezt úgy, hogy valójában fogalmuk sincs, hová kerülnek a megunt kacatok.


Guiyu (Guangdong tartomány, Kína) helyén egykoron négy kis település volt, ma is szép város lehetne, azonban valamiért arra rendeltetett, hogy az USA-ból és Európából is tömegével fogadja az e-hulladékot, naponta több mint 100 kamionnal. Van itt minden, amit a "fejlett világ már levetett": telefonok, billentyűzetek, monitorok, nyomtatók, autó akkumulátorok és még sok minden, amiben valamikor elektromosság keringett. Itt 60 ezren foglalkoznak azzal, hogy ezeket a kütyüket szétszedjék a legapróbb alkatrészekre, azonban mindezt a szabadban, így a mérgező anyagok gond nélkül mérgezhetik a földet, a vizet. A föld alatti vizek már annyira szennyezettek, hogy ihatatlanok, így a vizet már más településekről hordják Guiyuba: az ólom és réz szennyezettség 371-szer, illetve 115-ször nagyobb a megengedettnél.


A munka a lehető legprimitívebb módon, szinte saját kézzel történik, a művelet során felszabaduló mérgező gázokat nem szívja el semmilyen berendezés (inkább csak a tevékeny ember). Az itt élő emigránsok még így sem panaszkodnak: Xiao Li például soha nem netezett, nem ült számítógép előtt, mégis naponta szedi szét az ehhez szükséges alkatrészek tömegét és keres ezzel durván napi öt dollárt. Ami még így is jobb, mint ha otthonában marad, Szecsuán hegyei között. (A Wikipédia vonatkozó, angol nyelvű szócikke szerint Guiyuban a napi átlagkereset 1,5 amerikai dollár.)


Orvosok vizsgálták az itt élő gyerekeket is: 165 vérét nézték meg. 82%-uk vérében az ólom az egészségügyi határérték felett volt. A fentiek után, mellett ez újabb probléma, hiszen az ólom a gyerekeknél csökkentheti a szürkeállományt az prefrontális kéregben, amely agyi terület a tervezésért, komplex gondolkodásért és megfontolt viselkedésért felelős (további egészségügyi hatásairól itt olvashat az érdeklődő). De az itt élők gyakran szenvednek a gyomor- és nyombélfekélytől, bőrkárosodástól, a nők vetéléstől és megannyi egészségügyi problémától.


Szerencsére az utóbbi pár évben történt egy-két változás is a helyszínen: már rendelettel tiltják, hogy a vezetékekről és áramkörökről tűzzel vagy savval távolítsák el a műanyagot (a vezetékről leégő műanyag szagát már éreztem, itthon is vannak, akik nem egyesével műtik le a fémről a haszontalan részt...), és több mint 800 széntüzelésű kályhát tiltottak be a levegő minőségének javítása céljából, továbbá az Európai Unió is megköveteli az e-hulladék szállításának szigorúbb dokumentálását.

A fentiekről itt egy rövid videó is, angolul, az említett változásokat megelőző időszakról:



A mai fogyasztói társadalom ösztönöz arra, hogy mindenből a legújabb, a legszebb legyen a birtokunkban. Vagy ha még valami kütyünk nincs, akkor már egy kevésbé jobb példány előfordulásával is lényegesen növelhetjük egy társaságon belüli elfogadottságunkat, azonban az újabb és újabb példányokkal már közel sem lehet akkora a siker (egy kis közgáz azoknak, akik ebben a bekezdésben kevés tényt fedeztek fel: Gossen I. törvénye a csökkenő határhaszon elve, amely kimondja, hogy ha egy fogyasztó valamely termékből növeli fogyasztását, akkor a fogyasztás során nyert összhaszon egyre kisebb mértékben nő.) Tetteinktől senki sem védi meg a bolygónkat, így nem marad más, mint hogy nekünk kell gondolkodnunk. Még ha ez olykor kényelmetlen és erőt igénylő is...

(A fényképek forrása a time.com)


Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

2013. február 4., hétfő

Növényi lombikbébik és ami mögöttük van

Manapság vérre menő küzdelem folyik a génmódosítás ellenzői és támogatói között, mely szakmai szemmel nézve teljesen indokolt, jóllehet a vélemények hevessége leginkább a hozzászólók rálátásának hiánya miatt haladja meg az ilyen jellegű kérdések megvitatása során elvárható szintet. Nem volt ez máshogy a 2012-es Kutatók Éjszakája rendezvénysorozaton sem, ahol a részvevők kétségbeesetten adtak hangot annak a nézetnek, hogy a génmódosítás milyen szörnyű fenyegetést jelenthet az emberiség, vagy az élővilág számára. Mivel az előadás során hallottam először a növényi szövettenyészetek mesterséges körülmények közötti létrehozásáról, így sem akkor, sem most nem kívánok vízválasztó szerepet betölteni a témában, inkább látókör szélesítő szándékkal a növényi lombikbébikről és felhasználásukról írok. A bonyolultabb fogalmak definícióit a bejegyzés végén szereplő kisokosban megleshetitek.

Kép innen
Míg a növénynemesítés megkezdése a történelem ködébe vész, a molekuláris genetika megszületéséről pontos, jól dokumentált adatokkal rendelkezünk. A molekuláris korszak 1944-ben kezdődött azzal, hogy Avery, McLeod és McCarthy bizonyították, hogy az átöröklésért egy ismert anyag a felelős, ez pedig a dezoxiribonukleinsav  (DNS). Ezt követően 1953-ban Watson és Crick korszakalkotó felfedezése következett azzal, hogy leírták a DNS térszerkezetét: a bűvös kettős spirált (double-helix). A kutatások során az is tisztázódott, hogy az életműködés tényleges hordozói a fehérjék, amelyek felépítése sokkal változatosabb és bonyolultabb, mint a DNS-é. 

A DNS-kutatások ezt követően Nobel-esővel jutalmazták a tudományterület kitartó úttörőit. A következő fontos esemény az 1960-as években zajlott le, amikor is az egész élővilágban egységes rejtjelkulcs, a genetikai kód segítségével megtörtént a négybetűs DNS „nyelv” lefordítása a húszbetűs fehérje „nyelvre”. Ezért kapott Nobel-díjat 1968-ban Har Gobind Khorana és Marshall Nirenberg. Közben meghatározták a ribonukleinsav (RNS) szerepét is, aminek szintén nagy jelentősége van a tulajdonságok öröklődésében.


Kép innen
1965-ben Robert Holley szintén Nobel-díjas felfedezést tett, amikor megfejtette a DNS és RNS nukleotid sorrendjét. A hetvenes évekig a kromoszómán belül egyetlen génnek az elkülönítése még megoldhatatlan problémának tűnt, azonban 1978-ban Arber Smith és Nathans kutatása áthidalta ez a problémát a restrikciós endonukleázoknak, azaz a baktériumokból előállítható enzimeknek a felfedezésével, amelyekkel meghatározott, specifikus pontokon kisebb szakaszokra lehet vágni az óriás DNS molekulákat.  

Ezek a korszakalkotó felfedezések vezetek a génsebészetnek nevezett technika kidolgozásához, ugyanis megoldották a kémcsőben felszabdalt DNS szekvenciák visszajuttatását a sejtbe, majd egy évtizeddel később, 1982-ben előállították az első transzgénikus emlősállatokat és növényeket. A transzgénikus kifejezés azt jelenti, hogy ezeknek az állatoknak és növényeknek a genomjába idegen eredetű DNS-t vittek be a génsebészeti technika segítségével.