2013. január 2., szerda

Ludak telelnek, legelnek a Skagit-völgyben, videókkal

Szeretem a libákat: szépek, a maguk teltségében kecsesek, a gágogásuk - akár egyedüliként, akár nagy tömegben - szerintem egy csodálatos kommunikációs forma. Korábban már írtunk arról, hogy milyen az, amikor Tatán, az Öreg-tavon (egy Ramsari területen) telelnek át a libák, így most egy másik helyről esik szó, de ígérem, ez sem lesz kevésbé látványos :).


Fotó: flickr.com
Amerikában, Washington állam északi részén a Skagit-völgyben a folyó torkolatánál minden évben sok ezer vadlúd telel át a gazdag növényzetnek köszönhetően. (Érdekes és látványos a szintén ezen a területen tavaszonként megrendezett Tulipán Fesztivál is.) A lentebb látható térképen jól megfigyelhető, hogy mennyire gazdag növényekben ez a völgy, így a sarki ludak (Chen caerulescens) bőven találnak legelni, csipegetni valót. Két színváltozatban (teljesen fehér és kék) is fellelhetők, ezért sokáig két külön fajnak gondolták ezeket a ludakat, azonban a tudósok kiderítették, hogy valójában ugyanazon faj egyedei. A téli évszakban a sarki ludakon átmenetileg rozsdás foltok figyelhetők meg (a fejükön és testük alsó felén), amit a víz magas vastartalma okoz.

A sarki ludak képesek arra a csodálatos dologra is, hogy minden évben megtalálják szinte teljesen ugyanazt a helyet a tundrán, ahol kikeltek a tojásból. A fészeképítés, és az átlagosan négy tojás lerakása után, a kotlás időszakában (22-23 nap) a gúnár őrt áll a fészek mellett, védi a tojásokat a ragadozóktól, továbbá a tojóval párban gondozzák a fészket (így a fészek nem veszít hőt, ezáltal a tojások is időben kikelnek). A költési időszakban a tojók testtömegük elég komoly részét elvesztik, ezért is fontos, hogy a téli időszakban a lehető legjobban táplálkozzanak.



A tojások kikelése után, a rövid nyári szezon miatt a kislibáknak elég kevés idejük van megfelelően kifejlődni. Érdekesség, hogy a libapopuláció növekedése miatt egyes, korábbi fészkelőhelyek mára olyan mértékben lakhatatlanná váltak, hogy ma a libák már nem térnek oda vissza (ennek az az oka, hogy a növényzet a fészkelőhelyeken nem tudta magát reprodukálni, lényegében kipusztult).

És akkor egy kicsit a címben is említett völgyről: a Washington Department of Fish & Wildlife (lényegében a Washington Állami Hal- és Vadügyi Minisztérium) a helyi gazdákkal együttműködve a téli hónapokban jó telelő helyet biztosít a sarki ludaknak, így azok a gyökerekkel, gumókkal és őszi búzával ellátott földeken megfelelő minőségű "svédasztalon" legelhetnek. (Már Tatán is kíváncsi voltam, hogy ez élőben miképp' nézhet ki, hiszen hiába láttam korábban mamámnál falun egy-egy liba csipegetését, az alábbi videó azért lényegesen látványosabban mutatja be a csipegetést.) A telelő terület azért is játszik fontos szerepet a libák életében, mert általában a második tél során itt találják meg párjukat. 



Azt tudni kell, hogy ez a völgy nem olyan szinten védett terület, mint a tatai Öreg-tó, itt ugyanis a vadászat - megfelelő keretek között - engedélyezve van, a libapopuláció folyamatos ellenőrzése mellett.


Skagit-folyó torkolata nagyobb térképen való megjelenítése

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin