Személy szerint rühellem, ha az utcán szemetet látok. Legyen az csikk, vagy egy fehér papírlap a zöld füvön, mindegy, nem oda való. Ezt így gondolta a múltkor egy, a közelünkben lakó személy is: háza előtt, az autók által parkolónak használt területről összegyűjtötte a közeli gyorsétteremből származó szemetet, majd a kuka helyett átvitte az út másik oldalára, letette az étteremhez tartozó zöld gyepre, majd tesznek vele valamit. Hogy ez a nevelés egy formája-e, nem tudom, nekem nem tetszett ez a megoldás.
Bő egy hónapja történt, hogy Szabó Marcel ombudsmanhelyettes A települési hulladékgazdálkodás válsága című konferenciakötet bemutatóján (a könyv letölthető az Alapvető Jogok Biztosának oldaláról, .pdf formátum, 1,25 MB, szakmai szempontból ajánlom) elmondta, hogy ellentmondásos a válság hatása a hulladékgazdálkodásra. Egyfelől mérsékli a fogyasztást (mivel a korábbiaknál drágábbak a termékek, így ugyanazon pénzmennyiségért kevesebbet vásárolhat a fogyasztó), és így csökkenti a hulladék mennyiségét, másfelől az alacsonyabb minőségű - és így szennyezőbb - termékek fogyasztása felé tereli az embereket, illetve visszafogja a jogkövető magatartást. Ha például az embereknek a gáz-, villany- vagy vízdíj befizetése nagy nehézségeket okoz, akkor a szemétdíj befizetése még gyakrabban elmaradhat. (Elég belegondolni abba, hogy a villany még csak-csak kell, de a szemetet sokaknak ma még gond nélkül el lehet vinni olyan helyre, ahol "csak" a közterület fenntartóját, a természet védőit, esetleg a túrázókat zavarja.)
A 2013. január 1-jén életbe lépett új hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban két problematikus elemet jelölt meg: nem megoldott az összegyűjtött szelektív hulladékok feldolgozása, és az új szabályozás sem ösztönzi az embereket a hulladék, különösen a nem újrahasznosítható hulladék mennyiségének csökkentésére és a szelektív hulladék arányának növelésére (személyes példa: hiába szeretném a zöld hulladékot valahol szelektíven gyűjteni egy - elméletileg - világváros (Budapest...) "zöld kerületében" a panel sokadik emeletén, nincs semmilyen lehetőség, hogy a közelben bármilyen kijelölt helyre kitegyem, így az a főzések után távozik a többi szeméttel együtt.).
Bő egy hónapja történt, hogy Szabó Marcel ombudsmanhelyettes A települési hulladékgazdálkodás válsága című konferenciakötet bemutatóján (a könyv letölthető az Alapvető Jogok Biztosának oldaláról, .pdf formátum, 1,25 MB, szakmai szempontból ajánlom) elmondta, hogy ellentmondásos a válság hatása a hulladékgazdálkodásra. Egyfelől mérsékli a fogyasztást (mivel a korábbiaknál drágábbak a termékek, így ugyanazon pénzmennyiségért kevesebbet vásárolhat a fogyasztó), és így csökkenti a hulladék mennyiségét, másfelől az alacsonyabb minőségű - és így szennyezőbb - termékek fogyasztása felé tereli az embereket, illetve visszafogja a jogkövető magatartást. Ha például az embereknek a gáz-, villany- vagy vízdíj befizetése nagy nehézségeket okoz, akkor a szemétdíj befizetése még gyakrabban elmaradhat. (Elég belegondolni abba, hogy a villany még csak-csak kell, de a szemetet sokaknak ma még gond nélkül el lehet vinni olyan helyre, ahol "csak" a közterület fenntartóját, a természet védőit, esetleg a túrázókat zavarja.)
![]() |
Fotó: mme-koka.hu |
A lerakott hulladék mennyisége Magyarországon hetvenötszöröse a szomszédos, hasonló méretű Ausztria telepein elhelyezettnek - jegyezte meg Szabó Marcel. (Ausztria sok szempontból követendő példa lehet, elég ha elolvassuk a Környezetvédelem városa - Bécs fele zöld című írást, és máris rájövünk, hogy mennyi mindenben van még lehetőségünk fejlődni, például itt van egy nagyon egyszerű megállapítás: "A fenntartható hulladékgazdálkodáshoz vezető legegyszerűbb út, ha nem hagyjuk, hogy hulladék keletkezzen." És erre a fent említett zöld hulladék csak az egyik példa.).
![]() |
Fotó: eco-discipline.com |
A konferenciakötetben a Hulladék Munkaszövetség elnöke, Garaczka Sylvia szerint "elengedhetetlen a differenciált szemétdíj kötelező bevezetése, amely lehetővé teszi a társadalmi szempontból igazságosabb teherviselést, követné az arányosság elvét, egyúttal ösztönzőleg hatna a pazarlás, a hulladék csökkentésére. A vonatkozó kormányrendelet a kéttényezős díjfizetési rendszert (alapdíj és mennyiségarányos kezelési díj) már most is lehetővé teszi. A begyűjtött közszolgáltatói tapasztalatok alapján a modell üzleti szempontból is kivitelezhető, a lakosok kedvelik a rendszert, ebből következően szinte minden szolgáltató újabb települések bevonását tervezte.
A legelterjedtebb megoldás az ürítési gyakoriság szerinti differenciálás, de arra is szükség van, hogy jelenleginél legalább kétszer nagyobb választék legyen az edényméretekben, és a kisméretű edények fajlagos díja ne legyen magasabb. A végső cél egy olyan rendszer elérése, ahol a szemétdíj mértéke ténylegesen a termelődő hulladékot követi". Szintén ő veti fel, hogy a településeken az iparűzési, illetve más helyi adó hogyan sávosítható a környezeti terhelés függvényében. (Nem kell különösebben magyarázni: ha megéri a termelő tevékenységet folytató vállalatnak, akkor ösztönzik a munkavállalót is, aki jó eséllyel még haza is viheti, át is adhatja ezt a mentalitást. Az alábbi videó szerint Pakson megpróbálnak a fentiek szerint, felelősen gondolkodni, tenni a szeméttel kapcsolatban.)
Szabó Marcel felhívta a figyelmet arra is, hogy az előremutató jogalkotói lépések hiábavalók, ha hiányzik a környezettudatos állampolgári attitűd. Példa erre, hogy miközben az ország területének több mint 90 százalékán van lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre, az embereknek csak a 10 százaléka veszi igénybe. Az EU célja az, hogy a tagállamokban 2020-ra a hulladék felét újrahasznosítsák - fűzte hozzá. (Hogy mi lehet eltántorító ok a szelektív hulladékgyűjtésnél: vegyünk egy embert, aki rászánja magát, gyűjtögeti a papírt és üveget, majd a már megfelelőnek érzett mennyiségnél elmegy a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőig (már ha tudja hol van és nem kell kérdezgetnie). Ott sajnos jó eséllyel a következő látvány fogadja: a kukák a helyükön, a feliratok is megvannak, azonban a környezetük tele van üvegcserepekkel és egyéb hulladékokkal, mivel arra rászorulók(?) kipakolták a kukából az értékesnek vélt tartalmat, illetve a lomtalanításig várni nem tudók is oda teszik le a felesleges szemetet. Lehet, hogy mást nem, de engem ez nagyon irritál...)
![]() |
Fotó: minalunk.hu |
![]() |
Fotó: alternativenergia.hu |
Szigorúan összegezve a fentieket: ahhoz bizonyos kultúra is szükséges, hogy egy adott ember a szelektív hulladékgyűjtést (és még mennyi minden mást...) az egyén határain túllépő, a köz, illetve a jövő nemzedékei számára fontos célként definiáljon, és ne a dicséretért vagy anyagi érdekek miatt érezze magáénak, hanem mert az számára fontos. Szörnyen egyszerű példák: az egészséges embert nem dicsőítik azért, mert lélegzik a mindennapokban, hiszen az adott tevékenység az élet velejárója, megkerülhetetlen. Ahogy vásárolni is kell, függetlenül attól, hogy kinek mennyi pénze van és azt mire költi. A szelektív hulladékgyűjtés - a realitás talaján maradva - soha nem lesz a Föld, vagy Magyarország/Budapest minden lakosára jellemző, de bárki sokat tehet azért, hogy jobban érezzük magunkat a környezetünkben.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése