Az OEE év fája 2013-ban a házi berkenye

Az Országos Erdészeti Egyesület által adott cím régebbi az Ökotárs Alapítvány által szervezett Év Fája szavazástól, hiszen már 1996 óta kiválasztanak egy fafajt, aminek köszönhetően mind a szakmai, mind a nagyközönség számára ismertebbé válhatnak annak tulajdonságai.

Logó: azevfaja.hu

Amit az idei nyertesről tudni kell (az információk egy részét az eseményhez kapcsolódó honlapról idézem): a házi berkenye Délnyugat-Ázsiából, Dél-Európából származik, termése szeptemberben érik. Az egykor hazánkban is sokfelé termesztett erdei gyümölcs felhasználása Európa több részén reneszánszát éli. Nálunk napjainkban leginkább a terméséből főzhető pálinka ismert, azonban ritkábban díszfaként is ültetik, narancssárgás-pirosas őszi lombszíneződése miatt. Az éretlen gyümölcs azonban csersav tartalma miatt még élvezhetetlen, innen származik a faj „fojtós berkenye” vagy „fojtóska” elnevezése. Szintén erre a tulajdonságára utal a faj tudományos nevének - Sorbus domestica – eredete, aminek első tagja a sorb = fanyar kelta szóra vezethető vissza. A tudományos név második tagja, a latin eredetű domesticus = házi, házhoz tartozót jelöl, utalván arra, hogy régóta termesztik.

Fotó: lve-baumschule.de

Egy kicsit vulgáris bekezdés: a csersav részt vesz a gyomor működésének szabályozásában. Talán innen ered, hogy: "vegyen az úr berkenyét, hogy ha fosik, ezt egyék".

Azt hiszem az előző sorok magyarázatra szorulnak :): "Az első fagyok után a csersavtartalmú termések megszottyadnak, megszotykosodnak. Aszalva mézbe vagy édes borba teszik, mint hasmenés és vérhas elleni gyógyszert. Az aszalt házi berkenye termések a vándororvosok utazópatikájának is részei voltak." (Az idézet Nyári László házi berkenyéről szóló írásából származik (címe: A házi berkenye (Sorbus domestica L.) és a barkócaberkenye (Sorbus torminalis (L.) Crantz ) fafajok etnobotanikai, kultúr- és erdészettörténeti háttere), .pdf. formátum, 1,05 MB; a komolyabban érdeklődőknek ajánlom!).

A házi berkenye egyedei igen magas, 4-500 éves kort is képesek megélni. Természetes viszonyok között a középhegységi cseres-tölgyesek és mészkedvelő, melegkedvelő tölgyesek fafaja, amely a déli kitettségű oldalakon érzi igazán jól magát. Lassan növő fa, amely zárt erdőben növekedve akár a 25-30 méteres magasságot is elérheti. Hazai viszonyok között a gyümölcsfák körében viszonylag későn, húsz éves kora körül hozza első terméseit. Ez a megfigyelés képezi alapját annak a szentenciának, amely Gárdonyi Géza Isten rabjai c. regényében is olvasható: „ne ültess berkenyét, mert úgysem éred meg a termését”.

Fotó: treemail.hu

Gyümölcse alapján két formáját különítik el: van alma és körte alakú berkenye. Lippay János esztergomi érsek ehhez a XVII. századi Posoni kert c. művében hozzáfűzi: ,,Némelyek azt ítélik, hogy kétféle, egyik nőstény, melynek kerekded a gyümölcse, a másik hím, kinek hosszúkás, egy kevéssé savanyúcska..." Ez lényegében megegyezik Hieronymus Bock meglátásával (róla a Wikipédián csak angol nyelvű ismertetőt találtam, megtekinthető itt).

Mindezek ellenére elterjedt a Kárpát-medencében, jellemzően azokon a vidékeken, amelyek szőlő és mandula termesztésére alkalmasak voltak.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!