2012. október 16., kedd

Üvegházi történetek – A folytatás

Ahogy korábban ígértem, folytatom a Szubtrópusi üvegházról szóló élménybeszámolót. 
Az üvegházban eltöltött egy óra nem múlt el hasztalanul, mivel jó pár hasznos tanáccsal és információval gazdagodva tértünk haza. A látogatás rengeteg tévhitet oszlatott el a fejemben és egyúttal magyarázatot is adott rá, hogy miért is száradt el pillanatok alatt a nagy diadallal hazacipelt Legyezőpálmám (Livistonia chinensis) vagy az óvott, dédelgetett Tenyéraráliám (Dizygotheca elegantissima), így a fantasztikus atmoszféra mellett írok pár szót a hétköznapokban is alkalmazható, szobanövényekre és gondozásukra vonatkozó intelmekről, tudnivalókról.



Engem személy szerint mindig lenyűgöz egy növényekkel gazdagon berendezett helyiség, legyen szó hatalmas pálmaházról vagy egy télikertben berendezett magángyűjteményről. Így volt ez most is és ezt az érzést csak fokozta az üvegház technikai berendezéseit szemléltető bemutató. Az automatán nyíló ablakok és a másodpercek alatt gördülékenyen lecsusszanó külső árnyékolók, a tetőn kifeszülő vászon napellenző/árnyékoló mellett a termosztáthoz igazodó párásítás és hűtő/fűtő berendezések hivatottak biztosítani a növények kedvező közérzetét, megóvva őket a perzselő napütéstől, a kiszáradástól és a túlzott melegtől. Mindezt egy kétajtós szekrénnyi méretű kapcsolótábla segítségével vezérelhetjük, mindössze pár apró gomb segítségével rendelkezésünkre áll a több mázsányi automatizált technika.

Első pillantásra persze minden lelkes laikus szeretne ilyen üvegházat a kert végébe, vagy a nappali folytatásaként, télikertnek, vagy csak az impozáns szépsége miatt, aztán ahogy a sok technikai berendezés hadrendbe áll, és szembesülnek az ilyen jellegű és méretű létesítmény üzemeltetéséhez szükséges bonyolult technikai és nagy összegű anyagi erőforrásokkal, a kezdeti buzgalom lankad, és egyre jobban értékelik a szoba sarkában kókadozó szobanövényeket. A helyszínen készült további képek megtekinthetők a fotóalbumomban.

Ismert tény, hogy az üvegház életének sarokpontja a hőmérséklet kiegyenlítettségének egyensúlya, melyet a Szubtrópusi üvegházban a  téli hónapokban a középen elhelyezkedő betonsziget felülete alatt futó fűtőszálak, illetve két oldalt elhelyezkedő kisebb radiátorok biztosítanak, nyáron pedig gondos és kitartó árnyékolással és körkörösen elhelyezkedő párásító csövekkel old meg a jelenleg már automatikusan vezértelt rendszer. Ahogy a legtöbb hasonló létesítményben, itt is kis helyen szükséges együtt élnie az eltérő víz, pára- és tápanyag igényű, hőigényes és kevésbé hőigényes növényeknek, így az elrendezés megoldása nem kis gondot okozott a kialakítás során.

Ezért is ügyeltek rá a növények beültetésekor, hogy a Szukkulens gyűjtemény ne legyen alácsövezve, illetve a csöpögtető öntöző rendszer sem éri el a szárazságtűrő növények részére kialakított részleget. Nagyon pozitív mind élettani, mind az élmény szintjén, hogy az üvegház kialakítása nem a hagyományos sátortetős elrendezést követi, így a nagyobb térigényű, magasabbra növő növények tőlünk távolabb, a kisebb térigényűek a belső részekre lettek kiültetve, így nemcsak látványos, de praktikus is, mivel nem kell a fiatal hajtásokat visszametszeni. Nem egyszerű tehát a növények élete az üvegházban sem, hát még otthon.

Legnagyobb sajnálatomra a „túra” során megtudtam, hogy a régóta áhítozott Halfarok pálma (Caryota mitis) sem tartható normál szobai körülmények között, mivel nagyon fontos a növény számára a kiegyenlített hőmérséklet és páratartalom. Szintén „rossz” szobanövénynek minősülnek a Maranta félék családjába tartozó Calatheák, melyek elvegetálnak ugyan a kiegyenlítetlen szobai körülmények között is, azonban sajnos elpusztulnak, mielőtt lenne időnk „megunni” őket.
Halfarok pálma (Kép: innen)

Egy a sok Calathea fajta közül (Kép: innen)

Ezek után mindenképp jobban megbecsülöm a komódomon csücsülő 2 éves Calathea makoyana növényem, mivel egész jó bőrben van még mindig, a levélszélei itt-ott kissé megbarnultak, de ettől eltekintve egész szépen terebélyesedik.

Íme:




Hiedelmeimmel ellentétben Tillyné dr. Mándy Andrea biztosított róla, hogy a Sárkányfa (Dracaena) és Zamionpálma/Agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia) hálás szobanövények, remekül viselik a panellakás szikkasztó levegőjét, és viszonylagos igénytelenségük miatt nagyon könnyű a gondozásuk. A sok felkopaszodott és szanaszét görnyedt Dracaena, és a szétborult, kocsonyás Zamioculcas-ok jórészt túlzott öntözés során bejuttatott pangó víz mementója.


Dracaena (Kép: innen)
A sok felkopaszodott és szanaszét görnyedt Dracaena, és a szétborult, kocsonyás Zamioculcas-ok jórészt túlzott öntözés során bejuttatott pangó víz mementója.


Zamioculcas (Kép: innen)
Nagy kedvenceim közül a meleg- ( téli minimum hőmérséklete: 20°C) és hidegházi (téli minimum hőmérséklete: 10-14°C )pálmák sem érzik túl komfortosan magukat az üvegházon kívül, otthoni tartásra inkább a kissé igénytelenebb, mérsékeltházi pálmákat (a téli minimum hőmérséklete: 14-18°C) javasolta szakértőnk, felhívva egyúttal a figyelmet a takácsatka pusztító és egyre gyakoribb fenyegetésére, mely pillanatok alatt képes pókháló szerű fátylat képezni növényeinken.

A sokat emlegetett bűnösről itt olvashattok többet: http://www.balintgazda.hu/balint-gazda/novenydoktor/takacsatka-tamadas-a-lakasban-hogyan-vedekezzunk.html

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin