Vízgazdálkodás

A közelmúltban olvastam egy cikket az ország vízgazdálkodásáról, a víz értékké tételéről.

Azután megnéztem egy videót is (lásd lent), amiben volt egy - számomra tetsző, mondhatnám jelentős - mondat: azért drága az öntözővíz Magyarországon, mert locsolásra használjuk, nem öntözésre. Az pedig már nem csak a gazdálkodok problémája, hogy nem becsüljük a vizet, magától értetődőnek tartjuk, ami esik az égből, folyik a csapból, majd dühöngünk, ha megáll a járdán, nem folyik el az úton vagy a földön nem apad.

Korábban - a szabályozás előtt - a Tisza nagyobb területeket öntött el, mint manapság, így biztosította a tápanyag és víz pótlását is. Ezt napjainkban csatornarendszerrel tudnánk pótolni, ami gondoskodhatna a víz elvezetéséről a szükséges helyre (pl. tározó), majd nyáron mint egy feltöltött csatorna működhetne, az öntözés alapjaként.

A gondolatmenetet folytatva egy példával élnék, a mindennapokból: mire kaphatott pár éve pénzt vállalkozó (akkor nyáron nála dolgoztam). Adott egy árterület, üdülőövezettel. Az emberek nyáron használnák házaikat, örülnének, hogy eső esetén nem tocsognak sárban. Szóval jó, tegyünk a városért, üdülőkért, legyen valami propaganda hasznos beruházás, építsünk vízelvezetőket az utak mellé. Nem tudom ki találta ki az egészet, de ezek legtöbbször kiásott vízelvezetők voltak, betonozás nélkül. Mindenki fantáziájára bízom, hogy a következő magasabb vízállás után mennyi látszódott ezekből az árkokból...

Sajnos a rendszer a fenti példán túl is hagy kívánni valót maga után, ezt tavaly télen szűkebb hazámban a télen jelentkező belvízprobléma is igazolta, folyamatos küzdelemmel, viszontagságokkal.

A Délmagyar lent hivatkozott cikkeiben - az írások "mélységét" ne érintsük - jól látható a csatornarendszer, vízelvezetés siralmas volta:

Késztervek a belvíz ellen

Mérlek a belvízvédekezésről

Csapás a hó Csanyteleken   

Fotó: Indafotó

Az alap témától egy kicsit elrugaszkodva: a Parlament tegnap módosította a vízgazdálkodásról szóló törvényt. Fazekas Sándor javaslata szerint a gyógyvizeket a jövőben elsősorban gyógyászati célokra kéne használni, kivéve, ha fóliasátrakat fűtenénk vele. A termálvizeket ugyanis csakis a kifejezetten energetikai célból kitermelt termálvíz kivételével kell erre használni. Az energetikai kitermelésnél ugyanis megszűnik a korábbi visszatáplálási kötelezettség, egészen 2015. június 30-ig. (Forrás: Index.hu) (Frissítés: a cikk megírása óta a termálvíz kötelező visszasajtolásának időpontját még jobban odébb tolták a döntéshozók, részletek: Termálvíz visszasajtolás Magyarországon 2014-ben.)

Örülök, hogy a mai politika (is) odafigyel a vizeinkre, de úgy gondolom, hogy máshol is meg lehetne fogni a víz pocsékolását:

Pesten - itt élek, szóval a példát is innen tudom venni - több helyen látom manapság, hogy azt a vizet, amit megiszom, a növények, gyep locsolására használja az illetékes. Furcsa, már-már földtől elrugaszkodott megoldás lenne, ha a panel tetejére víztározó medencét tennénk, majd onnan, a gravitációt kihasználva locsolnánk a gyepet?

A bérleményemben nincs vízóra. Most annyit fizetünk párommal, mint ha egy nagy család élne a lakásban. És még vagyunk így egy páran a házban. Finoman szólva csak a lelkiismeret, környezetvédelem ösztönöz kevesebb víz használatára, de ez volt Veszprémben a koleszban is, ahol hiába volt a szobához fürdő, konyhasarok, a vízhasználatot központilag mérték,  fogalmam sincs, hogy mennyi vizet használtunk. A befizetett díj biztos fedezte, azonban valószínűnek tartom, hogy ha kevesebbet használtunk, akkor az így nyert pluszbevételt nem a tudatosabb vízhasználat érdekében fordították vissza az épületre.

A lényeg: a megfelelő vízgazdálkodáshoz, ahogy mindenhez (háborúhoz, békéhez, nőhöz :)) három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Ebből az egyik már/még adott, a másik kettő továbbra is hiányzik.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!