A közelmúltban olvastam egy cikket az ország vízgazdálkodásáról, a víz értékké
tételéről.
Azután megnéztem egy videót is (lásd lent), amiben volt egy -
számomra tetsző, mondhatnám jelentős - mondat: azért drága az öntözővíz
Magyarországon, mert locsolásra használjuk, nem öntözésre. Az pedig már nem
csak a gazdálkodok problémája, hogy nem becsüljük a vizet, magától értetődőnek
tartjuk, ami esik az égből, folyik a csapból, majd dühöngünk, ha megáll a
járdán, nem folyik el az úton vagy a földön nem apad.
Korábban - a szabályozás előtt - a Tisza nagyobb területeket
öntött el, mint manapság, így biztosította a tápanyag és víz pótlását is. Ezt
napjainkban csatornarendszerrel tudnánk pótolni, ami gondoskodhatna a víz
elvezetéséről a szükséges helyre (pl. tározó), majd nyáron mint egy feltöltött
csatorna működhetne, az öntözés alapjaként.
A gondolatmenetet folytatva egy példával élnék, a mindennapokból: mire kaphatott pár éve pénzt vállalkozó (akkor nyáron nála dolgoztam). Adott egy árterület, üdülőövezettel. Az emberek nyáron használnák házaikat, örülnének, hogy eső esetén nem tocsognak sárban. Szóval jó, tegyünk a városért, üdülőkért, legyen valami
Sajnos a rendszer a fenti példán túl is hagy kívánni valót maga után, ezt tavaly télen szűkebb hazámban a télen jelentkező belvízprobléma is igazolta, folyamatos küzdelemmel, viszontagságokkal.
A Délmagyar lent hivatkozott cikkeiben - az írások
"mélységét" ne érintsük - jól látható a csatornarendszer,
vízelvezetés siralmas volta:
![]() |
Fotó: Indafotó |
Örülök, hogy a mai politika (is) odafigyel a vizeinkre, de úgy gondolom, hogy máshol is meg lehetne fogni a víz pocsékolását:
Pesten - itt élek, szóval a példát is innen tudom venni - több helyen látom manapság, hogy azt a vizet, amit megiszom, a növények, gyep locsolására használja az illetékes. Furcsa, már-már földtől elrugaszkodott megoldás lenne, ha a panel tetejére víztározó medencét tennénk, majd onnan, a gravitációt kihasználva locsolnánk a gyepet?
A bérleményemben nincs vízóra. Most annyit fizetünk párommal, mint ha egy nagy család élne a lakásban. És még vagyunk így egy páran a házban. Finoman szólva csak a lelkiismeret, környezetvédelem ösztönöz kevesebb víz használatára, de ez volt Veszprémben a koleszban is, ahol hiába volt a szobához fürdő, konyhasarok, a vízhasználatot központilag mérték, fogalmam sincs, hogy mennyi vizet használtunk. A befizetett díj biztos fedezte, azonban valószínűnek tartom, hogy ha kevesebbet használtunk, akkor az így nyert pluszbevételt nem a tudatosabb vízhasználat érdekében fordították vissza az épületre.
A lényeg: a megfelelő vízgazdálkodáshoz, ahogy mindenhez (háborúhoz, békéhez, nőhöz :)) három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Ebből az egyik már/még adott, a másik kettő továbbra is hiányzik.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése