2012. július 6., péntek

Hormonok útja az emberi testbe

Pesten élek, csapvizet iszom. Hogy jön ez ide, kérdezhetnéd. Anno, amikor belevágtam - és mára abbahagytam - egy MLM üzletbe, akkor sokszor volt szó arról, hogyan mérgezzük a körülöttünk levő tájat, a repülőgép felettünk engedi ki a kerozint, a hétköznapi mosószerekben mennyi káros anyag van és hogy milyen sok kell belőlük, bezzeg a reklámozott termék milyen tiszta, szép, ügyes, egy kis tapsifüles. Nos, azóta kijózanodtam.

Mindezt azért írom le, mert a környezet szennyezése sajnos örök. Kiküszöbölni soha nem tudjuk - ember volt, van, lesz -, így legfeljebb az marad számunkra, hogy minél hatékonyabban minél kisebbre csökkentsük a károkat.

A szennyvízből sok mindent ki tudunk szűrni, legyen az szilárd, vagy olyan kicsi, hogy szabad szemmel nem is láthatjuk. Mint például a hormonok vagy gyógyszermolekulák, ahol az utóbbiak az emberi szervezetből széklettel és/vagy vizelettel ürülnek és jutnak a csatornahálózatba, majd kerülnek a szennyvíztisztító telepre (már ahol van kiépített tisztítókapacitás). Függően az adott gyógyszer hatóanyagtól a szennyvízáramban vagy maga az anyamolekula jelenik meg, vagy annak valamely intermediere, metabolitja. „Természetükből" adódóan a gyógyszerek általában jó vízoldékonyságúak, és ezért a kiürült gyógyszerek szinte teljes mennyiségükben megjelennek a nyers szennyvizekben. Koncentrációtartományukról nehezen fogalmazható meg általánosítható megállapítás, de tipikusan a ng-mg/L tartományról beszélhetünk. Ennek megfelelően könnyen kiszámítható, hogy egy Budapest nagyságrendű város esetében a befogadó felszíni vizeket érő „gyógyszerterhelés" a néhány kg-os napi tartományban mozog. (Dr. Fleit Ernő: Új hóbort, vagy valós fenyegetés: hormonhatású anyagok a szennyvíztisztításban)


Fotó: tisztaszoba.hu

Azt hiszem azzal mindenki egyet ért, hogy a női hormon nagy mennyiségben egy férfi testében nem normális, a megemelkedett értéket a férfi valami külső ok miatt (tehát nem saját hormontermelése által) tárolja szervezetében. Ez a tárolás nem lenne veszélyes, de hormon-hormonnal összefügg, az egyik hatása indukálja, hogy egy másikkal valami más történik, mint ami megszokott. Maradva a női hormonnál, tegye fel a kezét az (na jó, internetkávézóban, vagy más, közösségi helyen nem szükséges), aki még nem látott olyan férfit, akinek a melleit egy nő is megirigyelte volna. (Elnézést, ha valakit ezzel megsértettem, mea culpa.)

A téma nem új, a probléma együtt jár a termeléssel, azzal viszont ,hogy nem ismerjük minden anyag pontos hatásmechanizmusát, ismeretlen veszélynek tesszük ki környezetünket, ahogy azt a Mindentudás Egyetemén a Juvancz Zoltán által tartott előadásban is hallhattuk (frissítés: időközben a videót eltávolították innen és az új helyen sem találom, de az előadáshoz tartozó diavetítés letölthető a következő helyekről: honlapdrive).

Belegondolva abba, hogy az állatvilágban milyen károkat okoznak (pl.: megváltoznak a nemi funkciók, károsodik az immunrendszer, valamint nem a szükséges fajon jelentkezik a hatás) a hormonhatású készítmények, nem hiszem, hogy felelőtlenség lenne kijelenteni: ideje lenne lépni az ügyben.

A hormonhatású szerek "leghíresebbekéről", a DDT-ről - költői túlzással - már nincs nagykorú ember, aki ne hallott volna.  Ennél az anyagánál több minden is problémát okozott: azon túl, hogy a szer a madárvilágra rendkívül káros hatással volt, a mai napig megtalálható szinte az összes emberben. (Aki vegyészetileg is kíváncsi egy kicsit a DDT-re, annak Szatmári Emese bejegyzését ajánlom.)

Hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT-nél klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait, ahogy azt Prof. Dr. Balázs Csaba írja a pajzsmirigybetegekkel összefüggő cikkében.

A hormonhatású készítmények azért is veszélyesek lehetnek, mert különböző életkorban fejthetik ki hatásukat, ezért hatásmechanizmusukat preparált szerveken, valamint egy és több generációs teszteken deríthetjük ki, adott populációkon. Itt elsősorban állatokról, populációjukról és diverzitásáról  beszélünk, már csak amiatt is, mert az ember - jogosan vagy jogtalanul - magát tartja a tápláléklánc csúcsának, a kísérletbe vont élőlények szaporodása és egyedfejlődése lényegesen gyorsabb lehet, mint az emberé,  továbbá az emberi életet törvények védik a legtöbb helyen, persze ez utóbbi nem mindig volt akadály.

A hormonrendszert megzavaró anyagokat későn ismerjük fel, védekezni is nehezebb ellenük, ráadásul az említett rendszert mérgező, ún. EDC anyagok ismeretlenül is ott lehetnek körülöttünk, akár egy műanyag palackban is. Annyit mindig tehetünk, hogy odafigyelünk környezetünkre, az általunk vásárolt termékekre (nem feltétlenül mondom, hogy ami magyar, az jobb is,  meg nem is biztos, hogy magyar, lásd: "Ángyán lista"), valamint vigyázzunk testünk egészségére, ha már okkal jöttünk erre a világra, ne hagyjuk cserben környezetünket.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin