2012. június 27., szerda

Fenntartható fejlődés - Rio+20

Megígérjük, tudomásul vesszük, megerősítjük, kötelezettséget vállalunk...

A nemrégiben lezajlott Rio+20 konferencia résztvevői bebizonyították, hogy látják a problémákat mind helyi (értsd: országok, kontinensek szintjén), valamint globálisan is, de a fenntartható fejlődés érdekében kevés konkrétumot tettek az asztalra.

A The Future We Want című dokumentum hangsúlyozza - többek között - az egyenlőségek fontosságát, mind gazdasági, mind nemek szintjén; kiemeli az oktatás szerepét, a környezetvédelem fontosságát, mindezt a megfelelő szociális érzékenységgel.
Nem is lehet kérdés, hogy az ENSZ az idők során elfoglalta azt a pozíciót, amivel egy ilyen kezdeményezés, fejlődés összehangolója lehet, azonban feltűnő, hogy a nem "vérre menő" helyzetekben lehetne hatékonyabb is. Ezt persze mondhatom azért is, mert Európában élek, és nem élem át testközelből a víz- és élelmiszerhiányt, megkaptam az összes oltást és még Unióban is élek, ahol nem túl reális, hogy egy hadúr lázadást szít a szomszéd ország vagy saját országának kisebbsége ellen.

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy az ENSZ-nek Európában, és így Magyarországon is inkább iránymutató szerepe lehet, egy szervezetnyi tapasztalattal és lehetőséggel. A valódi kérdések és megoldások rendszerét lokálisan szükséges kidolgozni, már a jobb reakcióidő/hatékonyság miatt is.

És most használhatom a már-már lejáratott mondást, hogy mindenki felelős a környezetéért, ugyanis ez teljesen igaz. Nem azt mondom, hogy az ember, mint egyén találja ki faluja/városa stb. fenntarthatósági modelljét, azonban az tényleg nem mindegy, hogy mennyit kell költeni pl. a közterületek rendben tartására, lekapcsoljuk-e a villanyt, ha nem használjuk stb. Ebből következik, hogy a magánszféra, és így - de nem kizárólagosan - az üzletemberek bevonása az élhető modell kialakításába elkerülhetetlen. Enélkül bármilyen, fenntartható fejlődéssel foglalkozó konferencia demagóg, önmaga farkába harapó kígyóra hasonlít.

Mint magánembernek, lokálisan tenni akaró személynek nem kell azonnal globálisan gondolkodnia. Próbálkozni kicsiben lehet és kell, ha ismerjük a rendszer erőforrásait, folyamatait (SWOT-elemzés), akkor ellenőrzött körülmények között tesztelhetjük a fejlődés modelljét. Sajnos nem lehet minden folyamat sikeres, azonban - közhely következik - a hibákból tanulhatunk, tapasztalatainkat egy új folyamat modelljében felhasználhatjuk.

Az persze más kérdés, hogy az aktuális politikai berendezkedés (párttól függetlenül), az adott ország gazdasági ereje és szociális hálója milyen erős, rendelkezésre áll-e fejlődéshez szükséges anyagi és emberi alap? Ahogy az is kérdést vet fel, hogy ha az aktuális kormánytól függetlenül kívánjuk a fenntarthatósági modellt létrehozni/életben tartani, úgy mekkora az a hatalom, ahol a magánszervezet nem válik öncélúvá?

Summa summarum: a fenntartható fejlődés felelősséget kíván, túllépve a magánember (politikus, üzletember) gazdasági racionalitásán. Nem pillanatnyi, pár évnyi előrelátásra van szükség. Szóval a jelenlegi viszonyoknál lényegesen többet várunk mind a kicsiktől, mind a nagyoktól.

Végezetül: a magyar sajtó a következő módon tolmácsolta a konferencia eredményét:

MTI (Híradó) - időközben eltávolították, már nem elérhető

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Blog Widget by LinkWithin