A nemrégiben lezajlott Rio+20 konferencia
résztvevői bebizonyították, hogy látják a problémákat mind helyi
(értsd: országok, kontinensek szintjén), valamint globálisan is, de a
fenntartható fejlődés érdekében kevés konkrétumot tettek az asztalra.
A
The Future We Want című dokumentum hangsúlyozza - többek között - az
egyenlőségek fontosságát, mind gazdasági, mind nemek szintjén; kiemeli
az oktatás szerepét, a környezetvédelem fontosságát, mindezt a megfelelő
szociális érzékenységgel.
Nem is lehet kérdés,
hogy az ENSZ az idők során elfoglalta azt a pozíciót, amivel egy ilyen
kezdeményezés, fejlődés összehangolója lehet, azonban feltűnő, hogy a
nem "vérre menő" helyzetekben lehetne hatékonyabb is. Ezt persze
mondhatom azért is, mert Európában élek, és nem élem át testközelből a
víz- és élelmiszerhiányt, megkaptam az összes oltást és még Unióban is élek, ahol nem túl reális, hogy egy hadúr
lázadást szít a szomszéd ország vagy saját országának kisebbsége ellen.
Mindezek
alapján úgy gondolom, hogy az ENSZ-nek Európában, és így Magyarországon
is inkább iránymutató szerepe lehet, egy szervezetnyi tapasztalattal és
lehetőséggel. A valódi kérdések és megoldások rendszerét lokálisan
szükséges kidolgozni, már a jobb reakcióidő/hatékonyság miatt is.
És
most használhatom a már-már lejáratott mondást, hogy mindenki felelős a
környezetéért, ugyanis ez teljesen igaz. Nem azt mondom, hogy az ember,
mint egyén találja ki faluja/városa stb. fenntarthatósági modelljét,
azonban az tényleg nem mindegy, hogy mennyit kell költeni pl. a
közterületek rendben tartására, lekapcsoljuk-e a villanyt, ha nem
használjuk stb. Ebből következik, hogy a magánszféra, és így - de nem kizárólagosan - az üzletemberek bevonása az élhető
modell kialakításába elkerülhetetlen. Enélkül bármilyen, fenntartható fejlődéssel foglalkozó konferencia
demagóg, önmaga farkába harapó kígyóra hasonlít.
Mint magánembernek, lokálisan tenni akaró személynek nem kell
azonnal globálisan gondolkodnia. Próbálkozni kicsiben lehet és kell,
ha ismerjük a rendszer erőforrásait, folyamatait (SWOT-elemzés), akkor ellenőrzött
körülmények között tesztelhetjük a fejlődés modelljét. Sajnos nem lehet minden folyamat sikeres, azonban - közhely következik - a
hibákból tanulhatunk, tapasztalatainkat egy új folyamat modelljében felhasználhatjuk.
Az persze más kérdés, hogy
az aktuális politikai berendezkedés (párttól függetlenül), az adott
ország gazdasági ereje és szociális hálója milyen erős, rendelkezésre
áll-e fejlődéshez szükséges anyagi és emberi alap? Ahogy az is kérdést
vet fel, hogy ha az aktuális kormánytól függetlenül kívánjuk a
fenntarthatósági modellt létrehozni/életben tartani, úgy mekkora az a
hatalom, ahol a magánszervezet nem válik öncélúvá?
Summa
summarum: a fenntartható fejlődés felelősséget kíván, túllépve a
magánember (politikus, üzletember) gazdasági racionalitásán. Nem
pillanatnyi, pár évnyi előrelátásra van szükség. Szóval a jelenlegi
viszonyoknál lényegesen többet várunk mind a kicsiktől, mind a
nagyoktól.
Végezetül: a magyar sajtó a következő módon tolmácsolta a konferencia eredményét:
MTI (Híradó) - időközben eltávolították, már nem elérhető
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a témába vágó további aktualitások, úgy kövess minket a Facebookon vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése