Ahol
reggelenként buszra szállok, szemben van egy hámló vakolatú, kislányok által
messzire elkerült, három emeletes épület. Romos, egyes lakások lakottak, mások
ablaka belülről bedeszkázott, ajtajuk befalazott. Egy félresikerült kiürítés
építés eredménye az egész...
Tegnap
reggel a harmadik emeleten, egy belülről is deszkával elzárt ablak mögé
berepült egy galamb, valószínűleg élelmet keresve. Kijönni viszont nem tudott,
csak verdesett és járkált jobbra, balra. És tudtam, hogy meleg nap lesz.
Nem
értünk rá, párommal eldöntöttük, hazafelé megnézzük és ha kell, segítünk.
Elfelejtettem. Meleg nap volt.
Ma
reggel már nem látszott a galamb. Az ablak mélyedése miatt lentről nem tudtam
megítélni, hogy kiszabadult vagy elpusztult az egyik sarokban. Az egyik helyen
mintha kicsit sötétebb lett volna az árnyék, de azzal nyugtattam magam, hogy a
mellette látható keret miatt látszódik így.
A
tanulságot vonja le mindenki. Én megtettem.
Szégyellem
magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése